December 8., hétfő

A hétvége valami hihetetlenül jól telt. Annyira feldobott az irodalom jegy, aztán a fiúkkal való Need for Speed maraton, hogy még hétfő reggel is majd' kicsattantam mikor reggel megszólalt az ébresztőm. Bár még sötét volt és az utcai lámpák mind égtek, ez se ronthatta el a jó kedvemet. A nagymamám is rettentően örült, még pizzát is rendelt nekünk, pedig ő megmondta még régebben, hogy majd én rendelek olyan "szemetet" magamnak ha akarok, ne fogjam rá még véletlen se, hogy megmérgez. Hát, mindenki fejlődőképes. Vasárnap hajnalban fent maradtam, hogy beszélhessek a szüleimmel Skype-on. Meg is jegyezték, hogy furcsán boldognak látszok, és hiába tagadtam, biztosak voltak benne, hogy egy lány van a dologban. Végül is részben igen. 
Hétfő reggel szokásosan a lépcsőknél beszélgettünk, amikor Reni félrehívott. Nem voltam biztos benne, de mintha kicsit gyorsabban vert volna hirtelen a szívem. Biztos csak szívritmuszavar. Majd el kéne látogatni a kardiológushoz. Mostanában egyre többször jön elő.
-Te ugye ismered a sulirádiósokat? - hát, nem erre a kérdésre számítottam. 
-Aha. Miért? 
-Megtennél nekem egy szívességet? - nézett mélyen a szemembe. Vajon manipulálni próbál, vagy alapból ilyen szomorú kiskutya tekintete van?
-Persze. - vágtam rá. -Gyere, ilyenkor már bent vannak. - intettem a bejárat felé. Együtt léptünk be az aulába, elsurrantunk az üvöltöző Máday mellett, lementünk a lépcsőn, majd megálltunk a sulirádiósok ajtaja előtt. Vagyis én megálltam, Reni meg nekem jött és zavartan bocsánatot kért. Bekopogtam, és a 12/a-s srác ki is nyitotta az ajtót. Elmosolyodott és kezet rázott velem. Aztán észrevette Renit is, és kérdőn méregetni kezdte.
-Na, mondd. - löktem meg óvatosan a vállammal.
-Te vagy a suliújságos, nem? - kérdezte tőle a srác összeráncolt szemöldökkel, közben rám is nézett. Mintha nem is Renitől várta volna a választ.
-Igen. - válaszolta magabiztosan.
-Jó ötlet volt a Carol Bells karácsonyi zenének. Felhasználjuk, egy csomóan szeretik. - magyarázta ezúttal már neki. 
-Az jó, örülök. - mosolygott Reni kedvesen. Ilyenkor nem tudom, hogy tényleg így érez, vagy belül legszívesebben kitekerné az illető nyakát. Egy rejtély ez a lány számomra.
-Na és? Miben segíthetek? 
-Betennétek ezt első szünetben? - nyújtotta felé a lemezt. A srác elvette, elolvasta a lemez tetejére tett kis cetlit, aztán felhorkantott.
-Ez komoly? - tartotta el magától nevetve, és remélve, hogy ez csak valami vicc. Nem is akarom tudni, hogy mi az a CD. Azt meg főleg nem, hogy kinek küldi. Bár van egy tippem. És én hozzásegítettem. Nem vagyok normális.
-Hát jó, de csak mert jövök neked eggyel. - vigyorgott rám a srác, mire csak biccentettem egyet.
-De nem vállalom a felelősséget, ha meg akarnak lincselni ezért a zenéért. Nem hiszem, hogy sokan rajonganak érte. - húzogatta a száját.
-Vállalom a felelősséget. - bólintott Reni megint csak magabiztosan.
-Felőlem... Akkor ez le van rendezve. - fordult hozzám, és ismét kezet ráztunk, majd otthagytuk és elindultunk felfelé a teremhez.
-Miért jött neked egy szívességgel? - kérdezte Reni egy kis idő múlva.
-Eltörte a Green Day CD-m. - feleltem egyszerűen. Még mindig nem hiszem el, hogy segítettem neki zenét küldeni Neményinek. Jól elszúrtam. Lehet, hogy tényleg manipulált. Mindegy, el is akarom felejteni, hogy ez megtörtént.
Azonban ez nemigazán sikerült, ugyanis az első szünetben a sulirádiós bemondta, hogy ezt a dalt kizárólag Neményinek szól, és boldog szülinapot kívánt. A rádióból felcsendült valami Beatles dal, amitől szinte az egész udvar egyszerre hördült fel. Én csak közömbösen néztem a padnál ácsorgó társaságot. Neményi kibontotta Virág és Reni ajándékát, majd utána mindhárman mosolyogva hallgatták a sulirádióból szóló zenének nevezett valamit. Neményi láthatólag nagyon meghatódott. Bár Renitől várható volt. Főleg, hogy ezzel a nulla személyiséggel sikerült az ujja köré csavarnia. Egyszerűen nem értem...
-Föld hívja Cortezt! - integetett előttem Ricsi.
-Bocs. Mi az?
-Semmi, csak elég elkeserítő, ahogy őket bámulod.
-Nem őket néztem. - röhögtem fel hitetlenül.
-Próbáld meg bemagyarázni. - forgatta a szemét Ricsi.
-Látod ott azt a tizenkettedikest? - fordítottam a bejárat irányába Ricsi fejét.
-Nem rossz. - bólintott elismerően.
-Ugye. - vigyorogtam rá.
-De figyellek! - bokszolt a karomba erősen.
-Felőlem. - röhögtem fel.

A nap további részében nem történt semmi érdekes, egyedül az, hogy egyik órán mikor Dave felelt, Zsolti beállította a telefonján háttérképnek Mádayt, amikor reggel csörög az ébresztője. Erre aztán jó lesz felkelni. Ha Dave holnap nem lesz suliban, akkor biztos a pszichiátrián fog feküdni.

December 5., péntek

Tegnap este eléggé meglepődtem, mikor Kinga felhívott 11-kor, hogy vigyek másnapra karácsonyi díszeket, és a választ meg sem várva letette a telefont. Gondolom körbetelefonált az egész osztályban. Ez azért elég bizarr. De Kingára vall. Persze reggelre már teljesen kiment a fejemből, így a nagymamám nyomott a kezembe egy fagyöngyöt mielőtt kiléptem volna a fagyos decemberi hidegbe. Nyomtam egy puszit az arcára köszönetképpen. Legalább valakinek van esze a családban.
A suli előtt éppen a tegnap esti szánkózást vitattuk meg. Mondhatni elég sokat nevettünk. Dave ugyanis éppen valami trükköt akart bemutatni, ami szerintünk nem is létezik, amikor hatalmasat zakózott. Először mindenki megijedt, mivel Dave állából elkezdett folyni a vér, de aztán már nem bírtuk röhögés nélkül. Dave se. A szülei halálra aggódták magukat mikor hazatérve konkrétan úgy nézett ki mint egy szereplő a walking dead-ből, de Dave annyira nevetett, hogy el sem tudta mondani mi történt. Na mindegy, éppen benne voltunk a témában mikor megérkeztek a lányok. Reni egy pár szatyornyi díszt szorongatott, Virág táskájából lógott ki pár égőnek kinéző valami, Kinga meg persze két doboznyi díszt hozott magával. Ahogy odaért, egyből körbekérdezett. Én felmutattam a fagyöngyömet, Ricsi is előrángatott valamit a táskájából, Zsolti pedig büszkén mutatott fel egy kis harangot.
-Azt a kis harangot hoztad? Mégis mit kezdjek vele? Nyeljem le. - lehet nem is lenne rossz ötlet.
-Jó lenne. - vágta rá Zsolti, mire összeröhögtünk. Veszekedtek még azon, hogy Dave miért nem hozott semmit, ugyanis Zsolti nem igazán van otthon a vallásokban. Eltartott neki egy ideig, míg leesett neki, hogy Dave miért nem karácsonyozik. Zsolti és Kinga veszekedése közepette elmeséltük Reniéknek Dave sebének történetét, amin persze jót mosolyogtak.
Miközben mentünk befele, Reni hirtelen elkapta a karomat és arrébb húzott. 
-Figyelj. Másold le szó szerint, az egészet. - milyen kis parancsolgatós kedvében van. Ez aztán nem megszokott. Lenéztem a papírdarabra. Elég hosszúnak tűnik.
-Mi ez? - kérdeztem miközben lekaptam a sapkám és megigazítottam a hajam.
-A fösvény. Próbáltam egyszerűen írni, az egyszerűbbnél is egyszerűbben. Van benne hat szóismétlés és négy helyesírási hiba, az egészet másold le, így hiteles lesz. - ez vajon mennyi idejébe kerülhetett? Kicsit bűntudatom volt, hogy miközben én tegnap este szánkóztam, ő az én dolgozatomon ült, ami egyébként teljesen kiment mára a fejemből. És még direkt helyesírási hibákat is rakott bele. Le a kalappal. nem tudok mást mondani. Nem tudtam nem mosolyogni miközben kivettem a kezéből a lapot.
-Azt mondtad, hogy jó, amit írtam. - néztem fel rá egy pillanatra.
-Tudom. De ha megmondom, hogy rossz, akkor nem tudsz elmenni szánkózni, és akkor lemaradsz Dave horzsolásos sztorijáról. - vonogatta a vállát, mintha csak természetes lenne. Félek, hogy a végén tényleg az lesz és gyűlölöm kihasználni az embereket.
-Rendes vagy. Kösz. - mosolyogtam rá és elindultam felfelé a lépcsőn. A teremben már eluralkodott a káosz, mindenki ordibált mindenkivel szokásosan. Leültem a helyemre és elővettem egy lapot, amire majd átmásolom francián a beadandót. Hirtelen Dave termett ott mellettem. 
-Miért vonultatok félre? - dobolt az asztalon kíváncsian.
-Megírta az irdalom beadandómat. - emeltem fel a lapot. Dave összeráncolt szemöldökkel nézett hol a lapra, hol pedig rám. 
-Mondanám, hogy rendes lány, de emögött több áll. - elmélkedett Dave, majd hátrament a helyére. Ricsire néztem, aki csak egyetértően bólogatott. Éppen mondtam volna neki valami ellenérvet, de Reni lépett be a terembe, így inkább csöndben maradtam és elkezdtem másolni az esszét.
Francián sikerült is lemásolni az egészet, így irodalmon mikor Kardos szólította a három embert, feltápászkodtam, és Dave barátommal együtt kivittem a beadandót. Egyedül Robi felejtette el megcsinálni. Az indok az volt, hogy új rekordot állított fel egy számítógépes játékban, ami még Andrisénál is jobb volt. Dave dolgozatát egyébként az apjának egy munkatársa írta meg, szóval ő se sokat szenvedett vele. Dave dolgozatára azt mondta, hogy jónak tűnik, de azért majd ellenőrzi, hogy nem az internetről szedte-e le. Ezután jött az enyém. Egy jó darabig azt olvasgatta. Én teljesen nyugodtan ültem a helyemen, Reni viszont összevissza mozgolódott, dobálgatta a haját, csavargatta, dobolt az asztalon vagy éppen a térdén. Tiszta ideg volt. Jót mosolyogtam rajta, ugyanis kizárt, hogy Kardos rájöjjön. Főleg ezekkel a helyesírási hibákkal. 
-Jó, ez már valami. - bólintott felém mikor már nagyjából harmadjára olvashatta újra, de nem tudott belekötni semmibe. tartott egy kiselőadást, végül a helyesírási hibák miatt négyest adott rá. Mikor Kardos hátat fordított nekünk, lepacsiztam gyorsan Ricsivel, aztán előrehajoltam Renihez. Óvatosan hátrafordul, de közben már jegyzetelt.
-Kösz. - súgtam oda neki, mire elmosolyodott. Ő is boldog és megkönnyebbült volt. És csak neki köszönhetem ha nem fogok megbukni. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de hálás vagyok.
Osztályfőnökin kidíszítettük a termet Kinga vezénylésével. Ergo semmiképp nem vehettük lazán a dolgot. De legalább a tv mehetett közben. Egy óra alatt meg is voltunk, és kissé izgatottan mentünk le az udvarra, ugyanis a következő órán következett a húzás. Beszéltük az udvaron ki kit húzna szívesen, és mit venne az illetőnek. Zsolti például egy ásót venne Dave-nek, hogy eláshassa végre magát. De felmerült még a guminő is Zsoltinak, tehát volt itt sok ötlet. 
Valamiért kicsit csalódott voltam, mikor a kihúzott cetlin Kinga neve szerepelt. Ti mit vennétek a sátánnak? Mit lehet adni egy olyan embernek, akinek semmi sem felel meg úgy, ahogy van? Na mindegy, nagymamám otthon van az ilyen dolgokban, majd ő segít választani. 
Délután még mindig eléggé fel voltam dobva az irodalom jegy miatt, így meg is beszéltem a fiúkkal, hogy jöjjenek át este és tartsuk meg a szokásos maratonunkat. Persze mind benne voltak, így ismét egy remek hétvége elé néztünk. És nem bukok irodalomból!!!