Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem ezzel a résszel,
(ráadásul nem is lett valami jó)
de sok dolog közbejött mostanában. Igyekszem
minél hamarabb hozni a
következőt!!:)
A tegnapi napot talán egy szóval tudnám jellemezni... nem, egy szó se jut most eszembe arra, hogy milyen volt. Azzal kezdődött, hogy fel kellett kelni reggel. Eléggé korán. Este telihold volt, szóval körülbelül három órán át forgolódtam mire elnyomott az álom. Ráadásul mikor reggel kinyitottam a szemeimet, már félálomban láttam, hogy szakad a hó. Mondtam már, hogy a tél nem a kedvenc évszakom? Utálom, hogy nem lehet deszkával menni. De főleg azt utálom, hogy nem lehet csak felkapni egy pólót, megmosni a fogam és indulni is az iskolába. Sajnos elég rendesen fel kell öltözni. Amint leértem, a nagymamám megmutatta, hogy még tegnap délután megvette Kinga ajándékát. Valamilyen lovas naptárat említett és olyan csokoládékat, amik kevésbé hízlalnak, mert tudja, hogy Kinga figyel az alakjára. Csak fél füllel hallgattam, mert gondolatban éppen visszafeküdtem az ágyamra, nyakig magamra húztam a takarót és mosolyogva aludtam tovább. Sajnos ezt az álomszerű rózsaszín kis felhő hamar elszállt amikor a nagymamám kilökdösött az ajtón, hogy most már ideje lenne elindulnom, különben elkések. A késés közelében sem voltam, de mindketten úgy vagyunk vele, hogy jobb időben odaérni. És Ricsiék is egyből faggatóznának, hogy mi van velem ha egyszer elkésnék. Az, hogy elkezdjenek aggódni miattam, az utolsó dolog ami a kívánságlistámon szerepel. utálom sajnáltatni magam és soha nem is értettem az embereket, akik ezt teszik, csak azért, hogy kapjanak egy kis figyelmet. Ha az ember normálisan viselkedik az ismerőseivel, akkor megkapja a figyelmet amire vágyik, nem kell erőltetni az egészet. Na mindegy, ilyen örömteli hangulatban, majd' kicsattanva a boldogságtól indultam el az iskolához vezető úton. Szokásosan üvöltött a Ramones a fülembe. Nem is tudom mit kezdenék zene nélkül az életben.
Amikor ott álltam Ricsiék mellett és iszogattam a dobozos kólámat, egyre jobb kedvem lett, és a végén már csak azt vettem észre, hogy Zsolti abszolút borzasztó poénjain is képes vagyok szétröhögni az agyam. Na, ezért nekem vannak a legjobb barátaim.
Az órákon nem történt semmi érdekes, utolsó héten már nem sok tanár akart dolgozatot íratni vagy feleltetni. Volt olyan, akinek már a tanítástól is elment a kedve. Ilyen volt a franciatanár, aki odáig volt a hóért, ezért megengedte, hogy duplaórán lemenjünk az udvarra. Mivel elég friss volt a hó, így a hógolyózás, mint terv gyorsan ki lett lőve, ezért elkezdtünk építeni egy hóembert. Azonban ha már hóembert építettünk, akkor megbeszéltük, hogy legyen jó nagy. Így belekezdtünk egy ember nagyságú hóember elkészítésébe. Baromi jó hangulat volt, ugyanis az egész osztály benne volt a hóember építésében. Még Neményi is vette a fáradságot és elment a gondnokhoz kérni egy seprűt. Tőle ez már hatalmas teljesítménynek bizonyult. Minden osztály csodálta a művünket, voltak akik szünetben be is szálltak, hogy építenek velünk. A duplaóra második felére viszont megint egyedül maradtunk. Hatalmas sikert aratott az ember nagyságú hóember, az ebédszünetben még Máday is megcsodálta, ami aztán tényleg nagy szó. Nem hinném, hogy valaha el fogja ismerni a munkánkat a jövőben. Végül aztán Ricsi és Zsolti megállapították hogy eleget állt az a hóember az udvaron, így nekiálltak "lebontani". Magyarul lerúgták a fejét, aztán jól megtaposták az egészet. Én meg felvettem az egészet. Ezen egyszer még jót fogunk nevetni.
Suli utánra nem volt semmi tervem, csak igyekeztem haza. Egyrészt azért, mert a hóemberépítés óta le volt fagyva mindenem és jólesett volna már egy forró zuhany. Másrészt nem vágytam másra, csak befeküdni az ágyamba, megnézni pár részt a kedvenc sorozataimból, aztán jól kialudni magam.
-Cortez? - hallottam nagymamám hangját a nappaliból ahogy beléptem az ajtón. Hát, innen nem szabadulok egyhamar.
-Tessék? - mentem be hozzá miután lerúgtam a cipőimet.
-Hogy telt a napod? - mosolygott, de ismertem már annyira, hogy meglássam, a mosoly mögött valami titok bujkál. Elkezdtem azon agyalni, hogy vajon milyen hírrel szolgálhat. Persze egyből beugrott.
-Megjött a repülőjegyem? - az arcán még mindig mosoly ült, de már kicsit szomorkás volt. Örül neki, hogy szünetekben mindig elutazok a szüleimhez, de azért ilyenkor hiányzok neki, és én is nehéz szívvel hagyom itt, tekintve a korára. Ráadásul mostanában a nagypapámnak is sokat kell dolgoznia, így most még nehezebb lesz.
-A szüleid már nagyon várnak.
-Tudsz vigyázni magadra? - ezen elnevette magát.
-Most kicsit úgy éreztem, mintha kettőnk közül én lennék 16 éves.
-Tudod hogy értem. Sokat leszel egyedül...
-Cortez, ne aggódj miattam. - nyugtatott most már őszinte mosollyal. Sóhajtva beleegyeztem. Be kell vallani, tényleg kemény fából faragták. Csak féltem, ennyi az egész.
Fent a szobámban megnéztem a gépemet, aki egészen pontosan hat órakor indult péntek délután. Eszerint le fogok maradni a Szent Johannás bálról. Kár érte. Szívesen hallgattam volna Máday szidását azért, mert például gumicukrot merek enni és kólát merek inni. Egy ilyen élményt kihagyni nagyon megrázó lehet az ember életében. Remélem túlélem.
Miután lezuhanyoztam és a tervem szerint befeküdtem az ágyamba, megláttam, hogy mennyi üzenetem érkezett a közösségi oldalakon. Az msn-t egyből ki is nyomtam, mivel láttam, hogy csak olyanok írtak, akiknek ráért később is válaszolni. Facebook-on végigpörgettem gyorsan az üzeneteket, hogy van-e valami fontos. Zsolti küldött videókat, Dave kétségbe van esve, mert a matek jegyei miatt nem kapta meg a legújabb Ipad-et, Ricsi pedig új rekordot döntött a kedvenc játékában. Egyszóval a szokásos dolgok. Egy üzeneten mégis megakadt a szemem. Edinától jött. Már a hideg is kirázott tőle mikor megnyitottam. Arra volt kíváncsi, hogy el szeretném-e kísérni őt a pénteki bálba. Alig gondolkoztam a válaszon, szinte egyből leírtam neki, hogy bocs de elutazok. Kétség sem fér hozzá, hogy nem vettem túl érzelgősre, de amúgy honnan tudná meg, hogy nem szeretnék tőle semmit?
Miután leírtam a választ, kikapcsoltam mindent, aminek az internethez volt köze, és belemerültem a sorozataimba.
A mai napra már sokat javult a kedvem. Sőt, teljesen fel voltam dobódva. A szokásos módon indult a reggel. Szétröhögtük a fejünket a fiúkkal, aztán Máday ránk kiabált, hogy lassan ideje lenne besétálni az iskolába ha már a lépcsőig eljutottunk. Kémián Gondos kiosztotta az előző órán megírt kémia dogákat. Hát, azon is nagyot nevettünk. Azt hiszem egyetlen ötös lett, két négyes és mindenki másnak egyest adott. Kész szerencse, hogy csak két évig van kémiánk. Kinga persze totál kiakadt, hogy mégis hogyan kaphatott négyest és az óra fele eltelt azzal, hogy a tanári asztalnál állt és Gondossal veszekedett az érdemjegyről. Mi addig mosolygós fejeket rajzolgattunk Virággal az egyes dolgozatunkra. Aztán egymáséra is. Fogalmam sincs hol fogom az életben használni azokat, amiket ebben a dolgozatban kérdezett. Azért nem nevezem meg, mert egyébként ötletem sincs, hogy egyáltalán a kérdés mi volt. Elmaradt a tesink, mivel a színjátszósok a tornateremben próbáltak, és az infótanár helyettesített. Így dupla infónk volt, ami annyit jelentett, hogy két órán át azt csináltunk, amit csak akartunk. Tölgyessy persze időnként felállt az asztalától és körbenézett, de senkibe nem kötött bele, csak néha megkérdezte valakitől, hogy éppen mit csinál. Pédául Dave-től, aki éppen valami fogadást rakott focicsapatokra. Tölgyessy csak mosolyogva rázta a fejét mikor Dave megpróbálta kimagyarázni magát. Kétség sem fér ahhoz, hogy ő a legjobb fej tanár az iskolában.
Amikor hazaértem, láttam, hogy Greg többször is hívott a nap folyamán. Náluk éppen hajnalok hajnala volt, de azért megpróbáltam felhívni. Meglepetésemre egyből fel is vette. És nagyjából három órán át beszéltünk. Elpanaszkodta, hogy nem is szóltam neki, hogy mikor száll le a repülőm, mert természetesen ki akart jönni elém. Mondtam, hogy én is csak nemrég tudtam meg, de már akartam szólni neki. Mondta, hogy van egy nagyon aranyos lány ismerőse, aki mindenképp szeretne megismerni engem. Itt kicsit furán kezdtem el beszélni, mire egyből elkezdett gyanakodni, hogy biztosan van valakim. Hiába mondtam neki, hogy nincs senki, nem hitte el, és mondta, hogy ha majd kiveri a szart is belőlem, akkor csak elmondom. Ezen nagyot nevettünk mindketten. Greg eléggé ki van gyúrva, de egyébként a légynek sem ártana. Csak szereti játszani a kemény fiút. Mondjuk ki nem? Mikor letettük, mert azért valamennyit aludni akart, nagyon fel voltam dobódva az utazás miatt, ugyanis rájöttem, hogy mennyire hiányzik már az ottani élet. Na meg a meleg is. Legalább harminc fokkal melegebbet el tudnék viselni. Elő is vettem az ágyam alatt porosodó bőröndömet és elkezdtem beledobálni a pólóimat. Anya mindig rosszallóan néz rám mikor meglátja, hogy már megint hogy van bepakolva abba a bőröndbe. Általában amikor jövök visszafele, akkor már rendezettebbek szoktak lenni a cuccaim. Remélem most is minden jól fog alakulni. Alig várom már ezt a két hetet.
