December 4., csütörtök

A keddi megrázkódtatást még véletlen se tudtam elfelejteni, vagy esetleg feldolgozni magamban, ugyanis ma reggel mikor megérkeztünk a suliba, Máday már ki is adta a feladatot, hogy díszítsük az udvart. Ez a díszítő-héten a kilencedikesek feladata.
-Miért nekünk jut a tré feladat? - nyafogott Zsolti, miközben a gondnokhoz igyekeztünk kültéri égőkért. A kedvenceim a kültéri égők.
-Minden osztálynak kell valamit csinálni. - válaszolta unottan Ricsi, fel sem nézve a zenelejátszójából. Talált valami új bandát tegnap és azóta nem tud mással foglalkozni. Istenként tekint rájuk. Miután kivittük az égőket, lepasszoltuk őket Zsáknak és Gábornak, mondván, hogy Máday külön őket kérte meg erre a feladatra. Odaálltunk az árkádok alá és szörnyülködve néztük a bénázásukat. Nem sokkal később kilépett az udvarra Virág is, nyomában Renivel. Csatlakoztak hozzánk, és néhány pillanatig együtt bámultuk szegény Gáborékat. Komolyan sajnáltam őket. De csak nlhány pillanatig tartott, ugyanis Kinga rontott ki az udvarra, vele együtt Robi és Andris, akiknek máris kiosztott valamit feladatot. Aztán meglátta, hogy az árkádok alatt ácsorgunk. Villogó szemekkel közeledett felénk és már el is kezdett kiabálni.
-Renáta! Virág! A kültéri égők a fákra mennek, kezdjétek! - mivel Virágék csak néztek rá értetlenül, tapsolt kettőt, utána a fa felé mutatott. Mintha a csicskásainak intett volna. Én nem leszek a csicskása. Már el is kezdett minket osztani, de nem mozdultunk a helyünkről. Néztük Virágékat amint az égőkkel szenvednek, és hallgattuk, ahogy Kinga az a-sokkal is elkezd üvölteni, akik szépen lassan kiszállingóztak az udvarra, hogy segítsenek. Végül annyi segítséget nyújtottunk, hogy ha kellett, akkor kicsit arrébb pakoltuk a lányoknak a létrát. Bár Kinga elég kibírhatatlan volt, azért köszönetet mondhatunk neki, ugyanis első óra előtt kész lettünk a díszítéssel, így a többi szünetben szabadok voltunk. Éljen a diktatúra!
A borzalmas reggeli kezdés után felüdülés volt egy rajzóra. Még úgy is, hogy Vladár elég morcosan csapta be maga mögött becsöngetéskor az ajtót, mivel a feladat egy téli tájkép elkészítése volt. Egyből neki is kezdtem, legalább elterelte a gondolataimat Reni samponjának az illatáról. Komolyan ki akar készíteni. Az ihlet csak úgy jött, egy hóval borított szűk utcát rajzoltam le padokkal, telefonfülkével és minden utcai dologgal, ami csak eszembe jutott. Nagyon elrepült az idő, arra eszméltem fel, hogy Kinga már fel is állt, hogy összeszedhesse a rajzokat. Elismerően bólintott mikor elvette az enyémet. Nem túl feltűnően, de én észrevettem. Tetszett neki. Ez már Kingától nagy szó. És persze jött Vladár értékelése. Megkaptam, hogy gondoljam át a rajzversenyt, mert szerinte remekelnék. Csak mosolyogva bólintottam, vártam az utánam következő rajzot. 
-Renáta. - fordította felénk a lapot úgy, hogy mindenki lássa. Az egész osztály felröhögött. A fehér lapra festett apró fehér pöttyöket és a kép alján még volt valami fekete paca. Komolyan, mit csinál ezen háromnegyed órán át? Elképzelni sem tudom mire gondolhat közben. 
-Pontosan mi ez? - kérdezte Vladár felvont szemöldökkel.
-Egy téli táj. - válaszolta Reni totál egyértelműen. Még jobban nevettünk.
-Sejtettem, mivel ez volt a feladat. De mit ábrázol? Mi ez a sok pötty?
-Hóesés. - mostmár mindent értek. Nagyon eredeti a hóesés télre. Igazán kreatív.
-És ez a folt? - mutatott a fekete pacára a lap alján.
-Egy erdő. - ezt nem gondolhatta komolyan.
-Értem. Tehát akkor mindenkinek világos, mit ábrázol a kép? - mutatta körbe ismét. Ricsivel már sírtunk a röhögéstől, de bólogattunk, meg igeneztünk, hogy ne égesse tovább szegény lányt. Így is elég megaláztatás, hogy látja ezeket a munkákat az egész osztály. Neményi munkájához térve majdnem felborítottam a padot és kiugrottan az ablakon. A globális felmelegedésről kezdett el beszélni, mert az valami motívumként megjelent a rajzán. Miért nem tud ő is csak hóesést festeni? Biztosan túl egyszerű lenne, és nem tudná vele meghódítani Renit. Pff.
A legtöbb emberen eluralkodott a karácsonyi hangulat az égők, a sulirádióból szóló zene, és a forrócsoki illatától, de én valahogy még mindig nem tartottam ezen a szinten. Már Zsoltiék is kezdtek meglágyulni, így én is ezt mutattam, de belül egészen mást éreztem. Nálam még csak most lett szeptember. Egyáltalán nincs ünnepi hangulatom. 
Azonban kicsit jobb kedvre derített, hogy duplamatek első óráján elkezdett esni a hó, így kicsöngetés után már rohantunk is ki, hogy meggyúrjuk az év első hógolyóját és jól megdobáljuk a többieket. Reniék is csatlakoztak hozzánk, miután Ricsi egyből Reni haját találta el. Egy pillanatra lefagytam. azt hittem elkezd majd hisztizni, de mosolyogva lehajolt és már gyúrta is az első hógolyóját. Csodálkozva, egyben mosolyogva néztem ahogy próbálta eltalálni Ricsit, aki először ügyesen kitért, de a második pont halántékon találta. Éppen röhögtem rajta, mikor én is kaptam egyet a kabátomra. Reni felvont szemöldökkel nézett. Ezt kihívásnak vettem. Nem túl erősen dobtam neki, de nem is próbált kitérni előle. Virággal összenevettek, és óriási hócsata alakult ki ebben a szünetben. Kár, hogy vége lett. Egész jól szórakoztunk így együtt. Végre Reni is velünk volt, és egyedül hagyta a padnál olvasni Neményit. Zsolti egyszer meg akarta dobni, de leállítottam. Nem ér annyit, hogy bevegyük a játékba. 
Az utolsó óra irodalom volt. Ekkor már mindenki teljesen fel volt dobódva a szakadó hóesés miatt. Én meg Reni miatt. Fogalmam sincs mióta nem beszéltünk ennyit. Mármint kedden beszéltünk, de az nem olyan volt. Még nem volt ilyen fesztelen az osztályban. Tetszett ez az énje. Is. Kardos belekezdett az Isteni színjátékba, szóval ledőltem a padra és inkább behunyt szemmel hallgattam az érdekes anyagot. 
Délután ahogy hazaértem, nekikezdtem kijavítani a Fösvényről írt dolgozatomat, ugyanis holnapra be kell adnom. Közben Ricsi írt, hogy reméli számíthat rám egy jó szánkózásban. Vagyis, hogy Zsoltit legurítsuk a dombról. Ebben persze benne voltam, de ma kellett volna korrepetálásra is mennem. Bár ha megírom a beadandót akkor igazából nincs miért mennem. Gyorsan kijavítgattam, majd írtam Reninek sms-t, hogy jöjjön msn-re. Ott átküldtem neki a fájlt, és mondtam neki, hogy akkor ma nem mennék a külön óránkra. Bár látni akartam, de Ricsiék dolga most fontosabb volt. Teljesen bezsongtam ettől a hóeséstől. Erre kicsit mintha megsértődött volna, de azért átolvasta a dolgozatot. Vagyis azt hiszem. Ugyanis elég furán viselkedett. Meglepődtem, mikor a körülbelül hatmondatos beadandómra annyit írt, hogy tök jó, aztán el is köszönt. Mi baja lehet? Mindegy, annyiban hagytam. Kikapcsoltam a gépem, felkaptam valami meleg ruhát és már siettem is kifelé.