December 9., kedd

Amikor reggel kiléptem a fagyos levegőre, olyan érzésem volt, mintha hirtelen évszakot váltottunk volna. El is felejtettem, hogy már egy ideje december van, és mellesleg hideg is. Lehajtott fejjel kullogtam el az iskoláig, így próbálva kicsit lehelgetni magam. Nem fáztam kevésbé, de addig se unatkoztam. A lépcső előtt Zsolti már izgatottan ugrált, hogy végre hallja mi volt Dave reakciója a reggeli ébresztésre. Reniéknek persze elmondta, hogy ők nem tudnak semmiről, ami igaz is volt mint mindig, így Dave mit sem sejtve lépett oda hozzánk. Zsolti a szája elé emelte az öklét mikor Dave kiszállt a kocsiból, mivel már is rájött a röhögőgörcs. Dühösen pattant oda hozzánk és már el is kezdődött a vallatás.
-Ki volt? - nézett körbe összehúzott szemekkel.
-Miről van szó? - ásította Virág. Még ha el is mondtuk volna neki, akkor se tudná pontosan megmondani, hogy mi történt.
-Ki állította be a telefonomon háttérképnek Mádayt? Reggel frászt kaptam, amikor észrevettem. Zsolti, te játszottál tegnap utolsó órán a telefonommal! - ezzel előkapta a telefonját és körbemutatta Máday képét. Hát, én a helyében még biztos össze is csináltam volna magam. Egész jól bírta. Pedig a legtöbb ember ezután az ébresztő után már orvosi segítségre szorulna. Persze mindannyian elröhögtük magunkat a kép láttán.
-Ez nem vicces! - panaszkodott tovább. -És ha sokkot kapok? - ettől csak még jobban nevettünk, főleg Zsolti, aki már fuldokolt konkrétan. Persze, hogy ő nevet legjobban a saját poénján. Csak a szokásos.
-Átküldjem valakinek? - próbálkozott tovább Dave, aki még mindig nem tudta poénra venni ezt a kis tréfát.
-Hogyne, már akartam kérni. - röhögte ki Ricsi. Ezután mindannyian megmutattuk egymásnak a háttereinket. Virág telefonján valamilyen emós csávó volt, akire mindannyian azt hittük, hogy lány, de szentül állította, hogy az egy fiú. Mindegy. Dave hátterén eredetileg a saját telefonja volt. Mennyire megszállott? Ricsi háttere egy Korn albumborító, ami nemrég jött ki, Zsoltié Lana Lange a Smallville-ből, akinek egyszer még meg fogja kérni a kezét. Addig álljunk fél lábon. Az én hátteremen természetesen Tony Hawk található, maga az isten. Eközben megérkezett Kinga is, aki lehülyézte az összes hátteret, és büszkén mutatta, hogy az ő telefonján ott virít egy ló. Komolyan. Egy ló. Sose fogom megérteni ezt a lányt. Közte és Zsolti között azonnal kialakult a vita, miszerint Lana Lange a Smallville-ből, vagy a ló az értelmesebb háttér. Elkezdtem hallgatni őket, de aztán eszembe jutott, hogy Reni nem szólt bele ebbe a beszélgetésbe. Vajon azért, mert neki nagyon ház a háttere? De Kingának egy ló. Annál kínosabb úgyse lehet, minek rejtegeti?
-Neked mi a háttered? - kérdeztem tőle.
-Nekem? - kérdezte zsebre dugott kézzel. idegesnek látszott. Ekkorra már Zsoltiék is abbahagyták a vitájukat és kérdőn néztek Renire. Kinga gondolom remélte, hogy egy ló lesz majd a telefon képernyőjén, Zsolti meg valami csoda folytán az istennőben reménykedett. Kíváncsian vártuk a válaszát.
-Nekem semmi. Csak az alapbeállított háttér. - vonta meg a vállát unottan. Lehet, hogy a többiek nem, de én láttam rajta, hogy hazudik. Összehúzott szemmel néztem rá és próbáltam leolvasni valamit az arcáról. 
-Ne csináld már, azért csak vannak képek a telefonodban. - hitetlenkedett Dave.
-Nincs. - rázta a fejét.
-A számokhoz rendelt képek? - próbálkozott tovább Dave.
-Csak a szüleimé és Virágé. - folytatta ugyanolyan unott ábrázattal. Nem tudom, hogy alapból a téma untatja, amiről beszélünk, vagy mi magunk.

Első órán máris kaptunk egy jó hírt, mikor a francia tanár helyett az infótanár jött be, és közölte, hogy most első két órában ő helyettesít, az utolsó óránk pedig el fog maradni. Mondta, hogy foglaljuk el magunkat, lehetőleg csendben. A "csend" az a fogalom, amit az osztályunk nem ismer. Ricsivel és Zsoltival hátramentünk és Dave laptopján kerestünk valami unaloműző játékot, miközben Dave elkérte Renitől a telefonját, hogy kicsit felturbózza. Vagyis képeket rakott rá. Ez azonban nem egyórás feladatnak bizonyult. Miközben Dave vadul küldözgetett át a sajátjáról képeket, mi Ricsivel elvoltunk a gépén. Robiék közben ordíttatták a tévét, Kinga pedig velük ordítozott, hogy azonnal halkítsák le, Virág és Reni pedig csendben beszélgettek. Dave szünetekben is Reni telefonján dolgozott, végül ebédszünetben sikerült visszaadnia neki. Megkönnyebbülve lépett vissza a társaságunkba az árkádok alá.
-Na, miről maradtam ma le? - nézett körbe.
-Tönkretettük a gépedet. - rántotta meg a vállát Ricsi és belekortyolt a teájába. 
-Hogy mi? - kapta felé a fejét Dave.
-Egyszer csak bejött a kék halál. Nem volt mit tenni. - legyintett Zsolti és tovább nyomkodta a telefonját. Dave tátott szájjal nézett rám.
-Földhöz vágtam háta rendbe jön, de veszett ügy volt. - húzogattam a számat. Dave pár másodpercig csöndben bámult maga elé. Szerintünk sokkot kapott. Amikor egymásra néztünk, nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a nevetés. Dave üvöltött velünk egy ideig, hogy ez mennyire nem jó poén, de aztán kérdezgettük arról, hogy mit sikerült beállítania Reni telefonján, amitől teljesen feldobódott. Csomó képet rárakott, meg minden embernek külön csengőhangot állított be. Mivel mondta, hogy ezt lesz egy kis idő mire megszokja, az az ötletünk támadt, hogy sokszor kéne hívogatni, hogy gyorsan megjegyezze.
Töri órán úgyis unatkoztunk általában, szóval kő-papír-ollóval eldöntöttünk, hogy ki hívja. Először Zsolti nyert, így a néma csendben egyszer csak felüvöltött az I've got the power. Reninek fogalma se volt róla először, hogy az ő telefonja, de amikor rájött, gyorsan előkapta és sűrű bocsánatkérések közepette kinyomta. Szúrós pillantást vetett Zsoltira, majd folytatta a jegyzetelést. Ezután én következtem. Körülbelül fél perccel az első hívás után megszólalt a Basket case. A szám elé tettem az öklömet, hogy ne látszódjon a mosolyom. Gyorsan kikapta a táskájából, és a tekintete elidőzött a képen egy ideig, amire lefagyott a mosoly az arcomról és valami fura érzésem támadt. Miután kinyomta, félig idegesen, félig mosolyogva nézett hátra rám és rázta a fejét, hogy fejezzem be. Miközben azon ügyetlenkedett, hogy kikapcsolja a telefont, újabb hívást kellett fogadnia. Ezúttal Ricsitől. Barka erre már teljesen kiakadt, letette a krétát és elkérte Reni telefonját. Kissé bűntudatom lett, de láttam, hogy mikor jött visszafele a helyére, óvatosan elmosolyodott. Mégis csak érti a poénjainkat. Ezt az egyet legalábbis biztos. Fél siker. 
Már a suli előtt ácsorogtunk órák után, amikor Dave mondta, hogy beállított Reninek egy ébresztőt, amit biztosan nem fog észrevenni, és természetesen kikapcsolt állapotban is működik. Ricsi azért utánaszólt mikor ment el, hogy a helyében ő kikapcsolná éjszakára. Valószínűleg megfogadja, de feleslegesen. 
-Reméljük, hogy a barátnőd nem ver laposra minket holnap. - csapott hátba Zsolti nevetve.
-Hogy kicsodám? - röhögtem.
-Ismeretlen fogalom. - nevetett velem Ricsi is.