Szeptember 1., hétfő"

Egy újabb nyárt tudhatok magam mögött. Vagyis nem teljesen még egy hétig itt leszek a szüleimnél , Amerikában. Hurrá. Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, de nem igazán kötődöm hozzájuk. A nagyszüleimmel élek Budapesten és őket valahogy jobban bírom. Egészen kicsi korom óta működik nálunk ez a rendszer, hogy a nagyszüleim gyakorlatilag a szüleim, az igazi szüleimet pedig látom egy évben egyszer. Közben pedig szülinapomra, karácsonyra, húsvétra és egyéb ünnepekre csak pénzt kapok tőlük. Ez vagy azért van mert egyáltalán nem ismernek már, vagy pedig kicsit sem érdeklem őket. Szerintem a kettő együtt, de mindegy. Ebben az évben nagy változás következik be az életemben. Gimnáziumi tanuló lettem. Igazából már tavaly is az lehettem volna, de az amerikai suli miatt egy évet újra kell járnom. Külföldön élők átka. Visszatérve a hatalmas változásra (cinizmus), ezért kezdtem bele a naplóírásba is. Tudom, a mai fiataloknál már ciki ha valaki naplót vezet, de ahogy megismertem gólyahéten az osztálytársaimat, remek négy évem lesz, és mivel ez lehet életem legjobb négy éve, meg akarom örökíteni. Egyébként a gólyahét király volt, kivéve hogy az a-s  lányok közül az egyik (elfelejtettem a nevét) végig rajtam lógott. Nem csúnya lány, de nem az esetem. Sőt, közülük egyikük sem az esetem. A mi osztályunkban összesen három lány van. Közülük az egyik idegbeteg, a másik emós, a harmadik meg nem is jelent meg a gólyahéten. Na, itt se találom meg életem szerelmét. Viszont a fiúk mind jó arcok, szóval unatkozni se fogok. Az osztályfőnök is eléggé tűrhető, igaz, nem tud minket fegyelmezni, de nekünk ezzel semmi bajunk. A vetélkedőkbe simán lenyomtuk az a-sokat, már is látszik melyik a jobb osztályközösség. Míg ott a lányok viháncolva mutogatták magukat, nálunk Kinga segítségével mindenki odatette magát. Esküszöm ez a lány egyszer még valami sorozatgyilkos lesz. Komolyan, még Mádayval is képes kikezdeni. Totál Őrült :).
-Haver, most van vége a barátságunknak. - Greg jött be a szobámba és vágta le magát a kanapéra. Természetesen angolul beszélünk. Röhögve összecsuktam a naplómat és mielőtt leültem mellé belebokszoltam a karjába.
-De most komolyan...ha az egy napló, mi nem beszélünk többet. - mutogatott összevissza a lehető legkomolyabb fejjel, de láttam, hogy valójában mosolyog.
-Egyszer mindent el kell kezdeni. - vontam meg a vállam.
-Remélem jól fogod ott érezni magad. - ezt már tudom, hogy teljesen komolyan gondolta. Ő persze tudja milyen a kapcsolatom a szüleimmel, hogy min megyek keresztül egészen kicsi korom óta.
-Nem lehet olyan rossz, mint eddig. - villantottam felé egy halvány mosolyt és beleittam a dobozos kólámba.
-Engem bármikor hívhatsz, ugye tudod? - kérdezte az arcomat fürkészve.
-Tudom. De nem lesz szívem hajnalok hajnalán skype miatt felébreszteni. - mosolyogtam, mire a fejét rázva nézett rám.
-Nem gáz. - vont vállat végül.
-Ez kezd kicsit nyálas lenni, szóval ideje deszkázni. - keltem fel a kanapéról és felkaptam a fotelnak döntött deszkámat.
-Jó ötlet, kezdtem beégni. - értett egyet és nevetve kimentünk a szobából. A szüleimet a nappaliban találtuk, éppen valami unalmas sorozatot bámultak a díványon.
-Léptünk deszkázni. - jelentettem be, de nem vártam meg a válaszukat, már kiléptem a meleg, nyár végi levegőre.