Reggel a szokásos társasággal álltunk a lépcső előtt és a tegnap esti msn-es sztorin röhögtünk. Dave és Zsolti folytatták a pizzás-sztorijukat, de ezúttal teleshopról rendelgettek egymásnak különféle cuccokat. Éppen Dave tojásfőzőjén röhögtünk, mikor megérkezett Reni és Virág. Reni apja hozta őket, aki nem hajtott el, hanem még egy ideig figyelte a lányokat. Érdekes. Virág és Reni tőlünk nem messze csoportosultak és éppen egymás szavába vágva beszéltek valamiről, mikor Dave odakiáltott nekik.
-Hé, Virág, a smileys dolgozatodat felrakhatom a netre? Siker lenne, az tuti! - amikor meglátta, hogy Reni apja ott áll mellettük, illedelmesen odament és mintha valami sikeres menedzser lenne, köhintett egyet aztán kezet nyújtott.
-Jó reggelt, Felmayer Dávid vagyok. - mutatkozott be illedelmesen. Reni apja motyogott valamit a jólneveltségről, aztán megrázta Dave kezét. Dave után már mi sem maradhattunk ki, egyenként bemutatkoztunk. Én maradtam utoljára, a kézfogás közepette az apja meglepetten nézett rám.
-Cortez? - nézett végig rajtam tetőtől talpig.
-Igen. - feleltem. A szemem sarkából láttam, hogy Reni ide sem néz. Cikinek tartja vagy tényleg ennyire utál?
-Érdekes név. - felelte az apja.
-Csak becenév. - magyaráztam.
-Ó, értem. - biccentett felém mosolyogva. Ahogy az apja ott állt és tétován néha az órájára pillantott vagy köhintett, kezdett kissé kínos lenni.
-Na és ti, srácok, suli előtt itt bandáztok? - kérdezte végül, én pedig ösztönösen visszafojtottam egy mosolyt mikor megláttam, hogy Reni arca hirtelen rákvörösre változik.
-Igen, olyasmi - felelte Zsolti, a többiek nevében is.
-Klassz. - nézett újra az órájára. -Látom gördeszkáztok. - nézett a lábunk mellé támasztott deszkák felé. Épp válaszolni akartam, mikor Reni közbeszólt, hogy el fog késni. Az édesapja vette az enyhe célzását és elment. Miközben mi még intettünk neki, a lányok már besunnyogtak az iskolába. Váltottunk még pár szót a Green Day legújabb zenéjének klipjéről, majd mi is beléptünk az iskola kapuján.
Kémián röpdogát írtunk, ami persze Ricsinek kedvezett, hiszen lazán ötöst írt a stréber mellett. Nekem maradt a cuki emó, akivel nagy nehezen összehozunk egy kettest. Mi nagyon örültünk neki.
-Stréber. - röhögtem ki Ricsit, miközben az udvarra vezető ajtót kilöktem magam előtt.
-Csak irigykedsz. - húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Hé, Ricsi. A legközelebbi az lesz, hogy megcsinálod a matekházit? - kérdezte Dave, amin az egész társaság felröhögött.
-Hagyjátok már, most ő Gondos kis kedvence. - veregettem meg a vállát. A többiek "húúúú"-ztak egy sort, Ricsi pedig büszkén kihúzta magát.
-Na látjátok, én többet nem is felelek kémiából. - veregette meg drámaian a mellkasát.
-Vagy pont ezért fogsz te mindig. - mondta Zsolti, mire megint felröhögtünk.
A nap ezután a szokásos ütemben telt, mindenkihez eljutott a hír, miszerint Ricsi lett Gondos új kedvence. Bár már nap végére kicsit untam, hogy mindenhol ez megy. Mindegy, holnapra lesz már új sztori.
Hazaérve megcsináltam a francia házit, ezzel le is tudtam a nagy tanulást. A Green Day új számát hallgattam rongyosra, miközben dobozos kólát szürcsölgetve néztem deszkás videókat. Ideális program, ajánlom mindenkinek. Estefelé elköszöntem a nagyszüleimtől és megtettem szokásos utamat a parkig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése