Életemben nnem kellett még ennyire röhögnöm, mint a mai napon első órában. Rajz. Vladárral. És Renivel. Reni vs. Vladár. Igazán érdekes. Nem láttam még ehhez hasonlót, hogy egy szerencsétlen lány ennyire rossz helyzetbe kerüljön egy dühös tanárral szemben. A feladat egy gyümölcstál rajzolása volt. Már javában rajzolgattam és magamban dúdoltam egy Korn számot, mikor észrevettem, hogy az előttem ülő lány konkrétan meredten néz maga elé. Fogalma sincs mi a feladat. Ezt nem gondolhatja komolyan. Meg akartam bökni, hogy valamit csináljon, de épp akkor fordult hátra és nézett szét a teremben. Végül rajtam állapodott meg a tekintete. Egy pillanatra belenéztem csillogó szemeibe, de egy éles hang közbevágott.
-Renáta, van valami problémád? - támaszkodott az asztalra.
-Semmi. - rázta meg a fejét gyorsan visszafordulva. Mosolyogva néztem le a lapomra és folytattam a munkát. Pár pillanattal később egy toll repült egyenese a vállamba. Kérdőn fordultam Ricsi felé. Csak tágra nyílt szemekkel rázta a fejét. Gondolom végig nézte az egész jelenetet. Lesajnálón legyintettem, majd visszatértem a munkámhoz. Ezúttal fel sem néztem a lapomból, míg Kinga össze nem szedte azt. A többség jó jegyet kapott, de mikor Renihez ért a tanár, összeráncolt szemöldökkel mutatta fel a lapot.
-Renáta, sajnálom, a legnagyobb jóindulattal… kettes. - mondta ki Vladár. Visszafojtott mosollyal, a szám szélét harapdálva nézem az előttem ülőt. Valamiben mégis csak megelőzöm.
-Végül Neményi. - hallottam meg a világon a leggyűlöltebb nevet. Szinte a hideg is kirázott. Miközben kiment a lapjáért, valami szimbolikus jelentésről magyarázott, amiért legszívesebben kibuktattam volna, de szerencsére a tanár se akarta hallani, inkább megadta az ötöst és legyintve a helyére küldte. Visszafele láttam, hogy Ricsi rakja ki a lábát, de óvatosan intettem a fejemmel, mire csalódottan visszahúzta és csak gyilkos pillantással figyelte minden mozdulatát.
Duplamatekon Andris felelt, addig bedugtam a fülembe a zenelejátszómat és lehajtott fejjel próbáltam a nem előttem ülő lányra gondolni. Nos, majdnem sikerült. Szánalmas vagyok. Pff.
Délután segítettem a nagymamámnak vásárolni, majd átnéztem nagyjából a tanulnivalót. Elég volt ahhoz, hogy ne bukjak meg. Ennyi a lényeg, nem? Ricsi küldött deszkás videókat, amikből a trükköket feltétlen meg akarta tanulni, szóval érdekes délután vár még ránk. Msn-re rejtve mentem fel, de elgondolkoztam, hogy elérhetővé teszem magam és váltok pár szót Renivel. Az a baj, hogy nem tudom miről tudnék vele beszélni. Nem is ismerem. Annyit tudok, hogy szereti a béna kosztümös filmeket, a szerelmes regényeket, és Beatlest hallgat. Ezek körül egyiknek se vagyok rajongója. Viszont nagymamámat megkérdezhetném. Na, jó, ez már több mint szánalmas. A fejemet rázva lecsaptam a laptopom fedelét és inkább sorozatot néztem. Indulás előtt még egyszer csekkoltam a "nagy trükköt", hogy Ricsi ne nyírjon ki először engem, aztán magát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése