A vasárnapot szinte átaludtam, de amikor éppen nem pihentem, akkor nagyszüleimnek segítettem kint a kertben. Mindig megköszönik a segítséget és pénzt is ajánlanak, de természetesen visszautasítom. Melyik gyerek fogadna el pénzt a nagyszülőktől??? Természetes, hogy segítünk nekik.
A suli előtt már ott ácsorgott a szokásos banda, Ricsi, Dave és Zsolti. Hangosan röhögve mentünk be az aulába, ahol természetesen Máday megtalált minket. Most nem hadarta el a jól megszokott mondatokat, csak a terembe küldött minket. Nagyon rossz napja lehet.
A nap csak a szokásos ütemben telt, Kardosnak beadtam egy üres dolgozatlapot, amiért biztos vagyok benne, hogy még kapni fogok. Félek. Tényleg. Barka feleltette Renit, aki rekordidő alatt elhadarta az anyagot, így ötössel ült le. Most lepődjek meg? Stréber.:) Ebédszünetben az árkádok alatt álló társaságban direkt háttal álltam a fa alatt lévő kis padnak. Hogy miért? Mert ott van az a személy, akit alig ismerek, mégis a világon a legjobban utálom. És még csak nem is finomkodok. Nagy gratuláció nekem, amiért egyszer sem néztem hátra és be is tudtam kapcsolódni a beszélgetésbe elbambulás nélkül. Hűha, fejlődőképes vagyok. Kábé mint egy ötéves. Király. Órák után egyedül mentem haza, ugyanis Ricsi a plázába ment új lapot venni a deszkájához, mert tegnap ketté törte.
-Cortez! - kiabált utánam egy ismerős hang. Sóhajtva fordultam hátra.
-Szia. - köszöntöttem Edinát halvány mosollyal.
-Én is arra lakok, gondoltam mehetnénk együtt. - motyogta zavartan.
-Persze. - mosolyogtam az útra és felléptem a deszkámra. Szinte ámulattal nézte minden mozdulatomat, én meg kihasználtam.
-Milyen volt a film? - kérdeztem. Csillogó szemekkel nézett fel rám.
-Imádtam. - mondta az alsó ajkát harapdálva. Na jó, ez már túlzás. Gyorsan elkaptam a tekintetem és az útra meredtem.
-Én itt befordulok. - vettem egy hirtelen kanyart és csak intettem egyet, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elhajtottam a közeléből. Megkönnyebbülés volt eltűnni onnan. Azonban az utcán gurulva megláttam a postaládán egy ismerős nevet. "Rentai". Hihetetlen, hogy mindenhol ott van. Azért megjegyeztem a címet. Hazaérve váltottam pár szót a nagyszüleimmel és mentem is fel a szobámba. Egy dobozos kólával ültem le az ágyamra és a közösségin böngésztem. Ricsinek gratuláltam, hogy sikerült új lapot venni, és csekkoltam a videót amit Zsolti küldött. Msn-en rejtve voltam, szóval alig kaptam üzenetet. Ennyi volt a délutánom, este pedig hamar kidőltem. Ez az időeltolódás...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése