-A terembe beérve már izgatottan várták a reakciómat, de idegesítettem még őket és lassan, komótosan sétáltam oda a padomhoz. Mikor leültem, még kikapcsoltam a zenelejátszómat és az ablakon kinézve sóhajtottam egyet.
-Rossz címre küldtük? - hallottam meg először Dave hangját. Ekkor nem bírtam tovább, felnevettem, közben hátrafordultam hozzájuk.
-A nagyszüleim megették, úgyhogy ez nem jött be. - dobtam meg egy alufólia labdával Davet. Ezután Dave is felém röpített egyet, de a videójátékozó Andrist találta el, szóval megkezdődött a dobálózás. Kinga a mappáját csapkodta a padhoz és ordított, amiért válaszul Zsolti őt is megdobta. Döbbenten néztem, végül elnevettem magam. Zsoltinak vége van.
Minden szünetet az udvaron töltöttünk, rendszerint az árkádok alatt a többi felsőévessel. Ma éppen valami moziműsorokról beszélgettünk, közben röhögtünk a béna kosztümös filmeken, mikor ránéztem a tőlünk nem messze lévő pad felé. Reni és Neményi a padon ülve cseverésztek, Virág pedig a fűben heverészett. Összeszűkült szemekkel néztem, ahogy Neményi megnevetteti Renit. Fogalmam sincs mi van benne ami bennem nincs. Nem lehetnek Neményinek olyan oltári nagy poénjai.
-Cortez szerinted? - rángatott ki István a gondolatmenetemből.
-A tégla a legjobb. - biccentettem, mire mindenki elgondolkozott és helyeslően bólintottak. Nem bírtam tovább rájuk nézni, egyszerűen hátat fordítottam és úgy röhögtem tovább Ricsiékkel. Még mindig a rétes-sztorin akadnak. Duplamatek után (szegény Virág egyest kapott..) éppen a suliboxoknál álltam, mikor rájöttem, hogy nem adtam vissza a Renitől kért tollat. Gyors léptekkel mentem vissza a teremhez, de belefutottam Neményibe. Várrtam, hogy félreálljon, de esze ágában sem volt.
-Arrébb húznád magad? - vetettem oda nem túl barátságosan.
-Szerintem neked ugyanannyi időbe telik kikerülni engem. - vágta rá. Gúnyosan felröhögtem és odanyújtottam neki a tollat.
-Add oda Reninek. - utasítottam, azzal hátat fordítottam és végiggurultam a folyosón egészen az auláig. Kivágtam az ajtót és odaléptem az osztálytársaimhoz.
-Ne feledd Dave, még nincs vége! - fenyegette Zsolti a mellettünk álló Davet az utca végéről, aki folyamatosan csak röhögött.
-Küldhetnétek még abból a rétesből, tényleg finom volt. - mosolyogtam Davere.
-Csak szeretnéd. - röhögött fel.
-Cortez, beszélhetnénk? - jött oda Edina a többi a-s lánnyal.
-Persze, mondd. - biccentettem, mire elvörösödött.
-Úgy értem négyszemközt. - vihogott idegesen.
-Bocsi, most mennem kell. - léptem rá a deszkámra és elindultam a szokásos úton. Pár másodperccel később Ricsi tűnt fel mellettem.
-Jól leráztad. - röhögött, mire én is elmosolyodtam.
-Mindenhol írogat. - forgattam a szememet.
-Menőségi átok. - kacsintott Ricsi, mire felnevettem.
-Sajnálom magunkat. - ráztam a fejem.
Hazaérve megírtam a francia a beadandót, majd felmentem facebookra meg msn-re. Gondoltam egyet és hozzáadtam Renit az ismerősök listájához. Pár perccel később el is fogadta, ami megmosolyogtatott. Azonban mielőtt elérzékenyültem volna, lehajtottam a laptopom fedelét és tévén néztem tovább a sorozataimat. Ja, és megnéztem mégegyszer a téglát. Nem lehet megunni.:)
Minden szünetet az udvaron töltöttünk, rendszerint az árkádok alatt a többi felsőévessel. Ma éppen valami moziműsorokról beszélgettünk, közben röhögtünk a béna kosztümös filmeken, mikor ránéztem a tőlünk nem messze lévő pad felé. Reni és Neményi a padon ülve cseverésztek, Virág pedig a fűben heverészett. Összeszűkült szemekkel néztem, ahogy Neményi megnevetteti Renit. Fogalmam sincs mi van benne ami bennem nincs. Nem lehetnek Neményinek olyan oltári nagy poénjai.
-Cortez szerinted? - rángatott ki István a gondolatmenetemből.
-A tégla a legjobb. - biccentettem, mire mindenki elgondolkozott és helyeslően bólintottak. Nem bírtam tovább rájuk nézni, egyszerűen hátat fordítottam és úgy röhögtem tovább Ricsiékkel. Még mindig a rétes-sztorin akadnak. Duplamatek után (szegény Virág egyest kapott..) éppen a suliboxoknál álltam, mikor rájöttem, hogy nem adtam vissza a Renitől kért tollat. Gyors léptekkel mentem vissza a teremhez, de belefutottam Neményibe. Várrtam, hogy félreálljon, de esze ágában sem volt.
-Arrébb húznád magad? - vetettem oda nem túl barátságosan.
-Szerintem neked ugyanannyi időbe telik kikerülni engem. - vágta rá. Gúnyosan felröhögtem és odanyújtottam neki a tollat.
-Add oda Reninek. - utasítottam, azzal hátat fordítottam és végiggurultam a folyosón egészen az auláig. Kivágtam az ajtót és odaléptem az osztálytársaimhoz.
-Ne feledd Dave, még nincs vége! - fenyegette Zsolti a mellettünk álló Davet az utca végéről, aki folyamatosan csak röhögött.
-Küldhetnétek még abból a rétesből, tényleg finom volt. - mosolyogtam Davere.
-Csak szeretnéd. - röhögött fel.
-Cortez, beszélhetnénk? - jött oda Edina a többi a-s lánnyal.
-Persze, mondd. - biccentettem, mire elvörösödött.
-Úgy értem négyszemközt. - vihogott idegesen.
-Bocsi, most mennem kell. - léptem rá a deszkámra és elindultam a szokásos úton. Pár másodperccel később Ricsi tűnt fel mellettem.
-Jól leráztad. - röhögött, mire én is elmosolyodtam.
-Mindenhol írogat. - forgattam a szememet.
-Menőségi átok. - kacsintott Ricsi, mire felnevettem.
-Sajnálom magunkat. - ráztam a fejem.
Hazaérve megírtam a francia a beadandót, majd felmentem facebookra meg msn-re. Gondoltam egyet és hozzáadtam Renit az ismerősök listájához. Pár perccel később el is fogadta, ami megmosolyogtatott. Azonban mielőtt elérzékenyültem volna, lehajtottam a laptopom fedelét és tévén néztem tovább a sorozataimat. Ja, és megnéztem mégegyszer a téglát. Nem lehet megunni.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése