Mit ne mondjak...klassz újra otthon lenni. Szeretem a nyarat a haverokkal tölteni, de mégis csak ez a megszokott. Drága koszos, büdös reptér, drága Budapest, drága viháncoló lányok, megjöttem! Gyorsan odaállítottam egy taxihoz, bepakoltam a csomagjaimat és már be is diktáltam a nagyszüleim címét. Útközben elővettem az Ipodomat és hazáig azt hallgattam. Elmentünk a Szent Johanna előtt is, ahol csak egy-két kisebb csoport állt a lépcső előtt és hangosan röhögtek. Hát, holnap reggel, vagyis inkább hajnalban már én is bemutatkozhatok a tanároknak. Szuper. A ház előtt a nagyszüleim már kint álltak és segítettek bevinni a csomagokat. Legalább a nagyapám, a nagymamámnak soha nem adok lehetőséget a cipekedésre.
-Milyen volt az út? - kérdezte nagymamám kedvesen.
-Csak a szokásos. - vontam meg a vállam. -Anyáék üdvözölnek. - mosolyogtam rájuk, mire szomorú mosollyal biccentettek, hogy tudomásul vették. Kényes téma ez nálunk. Váltottam még velük pár szót, de elég fáradt voltam, szóval felmentem a szobámba és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyamba. Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt a telefonom.
-Igen? - vettem fel álmosan.
-Felkeltettelek? - hallottam meg Ricsi hangját.
-Nem aludtam még. - válaszoltam egy hatalmas ásítás közepette.
-Akkor jó. Figy este megyünk még a parkba, jössz velünk? - kérdezte.
-Ezt kihagyom, mindjárt beájulok. - mondtam mire elnevette magát.
-Akkor holnap. - tette le, én pedig arrébb tettem a blackberryt és magamhoz vettem a laptopomat. Miközben bekapcsolt, kinyitottam egy dobozos kólát. Nálam ez alap dolog. Felmentem msn-re, de mivel Ricsiék a parkba mentek, senki érdekes nem volt fent. Mégis bevillant vagy hat narancssárga ablak, jelezve, hogy írtak. Gyorsan visszaírtam mindenkinek, hogy "jól köszi", "nagyon jól telt" vagy "holnap már megyek" és hasonló üzeneteket, majd rejtettre változtattam az állapotomat. A bevillanó ablakok így se szűntek meg, de legalább már fogyóban voltak. Felnéztem facebookra, ami ezerrel pörgött. Semmi érdekes nem volt rajta, szóval nem olvasgattam, csak válaszoltam pár fontosabb embernek, visszaigazoltam azokat, akik bejelöltek és ki is léptem. Ricsi egy filmajánlót küldött, szóval eldöntöttem, hogy még megnézem az új Leonardo DiCaprio filmet. Kikapcsoltam a gépet és bedugtam a tévémbe a pendrive-ot. Közben muszáj volt lenémítanom a telefonomat, mert folyamatosan üzengettek. Nem sajnáltatni akarom magam, de azért ennek a "menőségnek" is van határa. Például a magánélet. Nekem is szükségem van rá. Márpedig néha egy kis személyes teret se kapok. Igaz, hozzászoktam az évek során és próbálok úgy tenni mintha nem érdekelne, de azért mégis elég sok energiát felemészt, hogy mindig koslat valaki utánam. Próbáltam a filmre koncentrálni, de gondolatban teljesen máshol jártam. Végül hitetlenkedve megráztam a fejemet és a film elejére tekertem. A film egyébként tényleg jó volt, ahogy Ricsi írta. Kár, hogy nem sokat tudtam rá figyelni. Mindegy, holnap újra megpróbálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése