Translate

2014. július 10., csütörtök

Szeptember 12., péntek

Végre péntek! Már nagyon a halálomon voltam, az időeltolódás nem tesz jót az embernek. Már csak a mai napot kell túlélnem és az egész hétvégét átalszom. Reggel szokásosan a lépcső előtt ácsorogtunk, de Reniék nem jöttek a szokásos időben, viszont nekünk ideje volt már bemenni. Felmutattuk a belépőkártyánkat és szembe találtuk magunkat a rettegett Mádaytól. Megkaptuk a szokásos "tegyétek el a gördeszkát, ez egy iskola!", "Felmayer, telefonálgass iskolán kívül!", "Nagy Zsolt, csak tűnj a szemem elől" beszólásokat és már mehettünk is a terembe. Mint kiderült, ma tudják meg a többiek, hogy felvették-e őket a suliújsághoz, ezért első órára igen sok késéssel érkeztek. Mindannyian lélegzetvisszafojtva figyeltük őket, mikor egymás után beléptek.
-Na hogy ment? Ki ír rólam cikket az októberi számhoz? - kiabálta nekik Zsolti.
-Az állatmagazin különkiadása. Maximum. - vágta rá Kinga, mire Ricsivel összeröhögtünk.
-Ez vicces volt, mióta tartogatod? - kérdezte tőle Zsolti.
-Nem tartogatom. Ha rád nézek egyszerűen megjön a humorom. - Zsolti már válaszolni akart, de a franciatanár közbeszólt, hogy mondjuk el ki jutott be.
-Mindhárman. - közölte Kinga fennhangon. Mindenki egy hangon"húúúú"-val díjazta őket. Én mosolyogva néztem a helyére ülő Renit és már meg akartam bökni, hogy gratuláljak neki, de Virág beelőzött. Rágcsáltam a tollam azon agyalva, hogy miért is gratuláljak neki. Ő sem tette a foci után. Végül csak megböktem a tollammal és rögtönöztem.
-Hm? - fordult hátra némi döbbenettel az arcán.
-Tegnap este kerestelek msn-en. - kezdtem, mire érdeklődve nézett rám.
-Tényleg? - kérdezte. Ez miért olyan nagy döbbenet?
-Megvan a házid föcire a kőzetlemezekből? - kérdeztem, mire elhúzta a száját és motyogott valami "persze" félét.
-Monsieur Ántái-Kélémén. - szólított fel a tanár. A táblára néztem és egyből megfejtettem nagyjából miről lehet szó. Elhadartam pár mondatot, majd a tanár dicsérete után visszahajoltam Renihez.
-Lemásolhatom? - nem mondott semmit, csak kivette a füzetét és hátraejtette a padomra. Ez aztán a jól sikerült terv. Jót beszélgettünk. Nem volt valami eseménydús nap, osztályfőnökin Haller agyondicsért minket, amiért mindenki megtalálta a megfelelő szakkört magának és külön kiemelte Renit, Kingát és Arndolot, akik bekerültek a suliújsághoz. Suli után megbeszéltük Ricsiékkel, hogy délután találkozunk a parkban, majd otthon zenét hallgattam indulásig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése