Szeptember 19., péntek

Gyűlölöm Kardost. Egyáltalán miért kell a suliba ilyen tanár? Nem mintha meghatott volna, hogy ma megkaptam irodalomból a második kettesem, inkább az a bajom, hogy látszik mennyire kivételezős. Első órán eldöntötte, hogy kit fog szeretni és kit fog utálni. Nos, az első halmazba halmazba tartozik Reni, Kinga, Gábor, Jacques, és természetesen Neményi. A többiek az "utáltak" kategóriába soroltak. Szép négy évnek nézünk elébe. Ezen kívül föciből kaptam egy négyest és ezzel el is telt a nap. Ebédszünetben szokásosan hátat fordítottam a kis padon ülő társaságnak. Egyébként jó úton haladok, már egyre kevésbé érdekel. Ha nem lenne Neményi, talán el is tudnám felejteni. Bár ne idegesítene ennyire. Néha-néha azonban muszáj volt hátrapillantanom hozzájuk, de olyankor elöntött a düh és inkább bekapcsolódtam a végzősök beszélgetésébe. Vagyis igazból kezdeményeztem, mert nélkülem csöndbe álltak volna. Mindegy.
Kicsöngetés után az osztály egy része kint ácsorgott suli előtt és a tegnapi trükkről sztorizgattunk.
-Várjatok csak, be is mutatom! - pattant fel a deszkájára Ricsi.
-Mibe, hogy pofára esik? - nézett rám Zsolti.
-Tegnap csak kétszer esett pofára. De fenékre vagy hússzor, én arra fogadok. - Zsolti és Dave felröhögtek, majd felnyújtották a hüvelykujjukat Ricsinek, jelezve, hogy kezdheti. Ricsi bele is vágott, és egy pillanatra még én is azt hittem, hogy megcsinálja, de a legkönnyebb résznél akkorát esett, hogy (már nem azért) jó volt nézni. Mindannyian egyszerre röhögtünk fel és lepacsiztam a többiekkel mielőtt Ricsi a hátsóját fogdosva vissza nem jött hozzánk.
-Halljátok... ez fájt. - nyöszörgött, mire ismét kitört belőlünk a röhögés. Ekkor lépett ki a kapunk Virág és Reni. Gyorsan odaköszöntek nekünk és már be is pattantak Virág szüleihez a kocsiba. Néztem a távolodó kocsit, de aztán gyorsan észbe kaptam és nagyot röhögtünk Zsolti beszólásán. Hazáig hallgattam, hogy Ricsi fájlalja a fenekét, de még akkor is magyarázott, mikor befordultam az utcánkba. Mosolyogva léptem be és köszöntöttem nagymamámat egy puszival.
-Mi volt a suliban? - kérdezte egy kólát nyújtva felém.
-Kardos berágott rám, föciből négyest kaptam és gyűlölöm Neményit. - hadartam el mosolyogva.
-Cortez, bajba leszel ezzel az irodalommal. - csóválta a fejét.
-Kijavítom. - vontam meg a vállam. Ekkor észrevettem az asztalon egy borítékot. Ismerős boríték, gyakorlatilag kiskorom óta ilyen borítékban küldenek pénzt vagy levelet a szüleim.
-Mi van benne? - kérdeztem. Nagymamám felvette az asztalról és felém nyújtotta.
-Neked jött, nem bontottam ki. - mondta halvány mosollyal. Megköszöntem és felmentem a szobámba. Nem nyitottam ki a borítékot, csak rátettem a dobozos kólámat és bekapcsoltam gyorsan a gépet. Videóhívást indítottam Ricsivel.
-Mondtam már, hogy fáj a seggem? - szólt bele köszönés nélkül.
-Említetted. - röhögtem ki.
-Na, mi a tré? - hunyorgott a kamerába.
-Kaptam borítékot. - mondtam. Ő már tudta mit jelent.
-Mit adtak? - váltotta komolyra a szót.
-Nem nyitottam ki. - vontam meg a vállam.
-Szeretnéd, hogy kinyissam neked, vagy ez túl csajos lenne? - kérdezte, mire felnevettem.
-Azt hiszem menni fog egyedül is. Csak szólok, hogy ma inkább kihagyom a délutánt.
-Kár. Zsoltiékhoz megyünk bandázni. - vágott szomorú kiskutya képet.
-Inkább behozom a lemaradást a Lost-ból. - Ricsi mosolyogva biccentett, majd mondta, hogy lassan indul, szóval letettük. Kijelentkeztem mindenhonnan, félretettem a laptopomat és egy zacskó chipsszel meg pár kólával ültem le sorozatot nézni. Közben észre se vettem, hogy már este 9 van. Sóhajtva felkeltem és egyszerűen feltéptem a borítékot. Volt benne pár ezres és mellé egy kis cetli. "Vegyél pár új cuccot!:) xx Anya és Apa". Rövid, és lényegretörő. Levittem a pénzt a nagyszüleimnek, hogy vásároljanak be holnap ebből. Ők persze egyből kezdték, hogy ez az én pénzem és eszük ágában sincs ebből vásárolni, de valahogy csak meggyőztem őket. Hatásos vagyok. Éljen.