Szeptember 10., szerda

Az esti videójáték maraton miatt reggel elég nehezen keltem fel. A hajammal nem is vesződtem sokat, csak úgy hagytam ahogy van, magamra kaptam egy pólót és egy farmert, majd indultam is. Sietősen gurultam végig az utcákon, Ricsivel nem találkoztam össze, szóval már biztosan a sulinál volt. Útközben fogadtam egy hívást, de nem szólt bele senki, szóval értetlenkedve letettem.
-Csá. - köszöntem Ricsinek egy kézfogással. Magam mellé támasztottam a deszkámat és a telefonomat kezdtem el nyomkodni.
-Mi van Renivel? - kérdezte hirtelen.
-Elfelejtettem. - jelentettem ki határozottan, mire hitetlenkedve nézett felém.
-Ha te mondod. - röhögött fel, mire vállba vertem. Pár perccel később Reni és Virág sétáltak oda hozzánk.
-Sziasztok. - köszöntek, mire csak közömbösen intettem egyet. Kínos csend alakult ki, de nem sokkal később Dave pattant ki a sötétített üvegű kocsi anyósüléséről.
-Zsolti nincs még itt, ugye? - kérdezte vidáman.
-Nincs. - válaszoltam. Dave magyarázott valami olyat, hogy alig várja, hogy meglássa Zsolit arckifejezését mikor megjön.
-Ki volt az az utolsó, nyomorult, vadbarom... - lépkedett fel Zsolti a suli lépcsőjén idegbeteg állapotban.
-Mi történt? - kérdezte Dave. Istenem, mennyire rossz színész. Zsolti totál kiakadt.
-Hogy mi? Hogy mi történt? Huszonnégy pizzát küldtem vissza tegnap este, és csak nem értették meg, hogy
nem mi rendeltük! A szüleim teljesen hülyének néztek! - ordította kikelve magából. Csodálom, hogy Máday nem rontott ki azonnal a kiabálásra.
-Sajnálattal hallom. - Dave személyen mutatja be, milyen a rossz színész.
-Tudom, hogy te voltál. De ezzel nincs vége! - fenyegette Zsolti. Mi Ricsivel közben már összenézve fel-fel röhögtünk, Dave és Zsolti vitáján. Reni és Virág már bementek, mikor végre Zsolti is elmosolyodott. Végül mindannyian jókedvűen léptünk az aulába. Máday egyből kiszúrta a "balhés ötöst".
-Pósa, Antai-Kelemen, ne szóljak mégegyszer! Eltenni azokat a deszkákat! Felmayer, tedd el a telefonodat! Nagy Zsolt... mi a fenét eszel? - nézett rá Zsoltira fintorogva.
-Virsli, mustár és ubi. Tetszik kérni? - nyújtotta a dobozt Máday felé, aki fintorogva elküldött minket órára. A teremhez érve szakadtunk a röhögéstől. Még akkor sem múlt el a jókedvem mikor megláttam, hogy Neményi fent ül Reni padján és elmélyülten beszélgetnek. Semmi kifogásom nincs ellene. Miért lenne? A mai napon az infószakkör és a suliújság volt terítéken. Engem egyik sem érdekelt, viszont hallottam, hogy Reni jelentkezik a suliújsághoz. Azért remélem bejut. Nem mintha gratulálnék neki. Főleg, hogy Neményi is ott lesz.
Hazaérve levágtam magam a kanapéra és deszkás klippeket néztem, később pedig átjött Ricsi és videójátékokkal játszottunk. Ma nem hozta fel a Reni-témát, aminek felettébb örülök. Csak idegesítettem volna magam miatta. Ennek vége.