Szeptember 8., hétfő

Első nap a suliban. Hát, ma se fogok a filmre koncentrálni. De kezdjük az elején. Deszkával mentem suliba, közben zenét hallgattam (csak Ramones) és az élet nagy dolgairól gondolkoztam, mint például, hogy új függőket kéne venni a deszkámhoz, vagy el kéne kezdeni a többiek által ajánlott sorozatot. Ezekkel a fantasztikus gondolatokkal gurultam oda a lépcsőnél álló Ricsihez. A korlátnak dőlt, egyik kezével a telefonját nyomogatta unottan, másikkal a gördeszkáját pörgette.
-Csá! - köszöntem rá mikor megálltam előtte.
-A megmentőm! - kiáltotta vidáman miközben kezet fogtunk.
-Mitől is mentelek meg? - nevettem.
-Az unalomtól. - vágta rá drámaian.
-A többiek? - céloztam arra, hogy Ricsi biztos nem egyedül szokott itt ácsorogni.
-Bent vannak. Menjünk. - biccentette az ajtó felé. Én is felkaptam a deszkám és elindultunk a bejárat felé. Ricsi felmutatta a belépőkártyáját, nekem azonban kérnem kellett egyet. A portás unottan odaadta és már mehettünk is. A tágas aulába belépve az igazgatóhelyettes vérben forgó szemeivel találtuk szembe magunkat.
-Antai-Kelemen, örülök, hogy betaláltál az iskolába, de azonnal tedd el azt a gördeszkát! Pósa ez rád is vonatkozik! - ordította le a fejünket, mire Ricsivel csak összeröhögtünk.
-Ez minden reggel így megy? - néztem vissza a folyosóról.
-Ja, de már nem is foglalkozunk vele. - legyintett egyet Máday felé.
-Srácok! - kiáltott oda Ricsi a többi osztálytársunknak, akik gyorsan körénk is gyűltek és a nyaramról kérdezgettek. Mindenkinek tömören válaszoltam, közben a szekrények felé pillantottam és megláttam a három lányt az osztályból. Kinga gúnyos mosollyal méregette a körénk gyűlt társaságot, Virág éppen boldogan magyarázott a mellette álló lánynak miközben felénk mutogatott, de ő csak a szekrényében turkált.
-Mivan veled? - kérdezte Ricsi a vállamba bokszolva egyet.
-Ki a harmadik csaj? - kérdeztem a szekrények felé bökve a fejemmel.
-Ő Reni. - mondta elfojtott mosollyal. Alaposabban szemügyre vettem. Szép lány volt. Igen, elég szép. És eléggé zavart, hogy nem jött oda hozzánk. Egy halom ismeretlen itt lógott rajtunk, ő pedig nem jött oda. Becsöngetés előtt már beültünk az angol nyelvi előadóba és egy deszkás klipről beszélgettünk, mikor beesett az ajtón Virág és Reni. Az utóbbi lehajtott fejjel ült be elém. Még csak egy pillanatra sem nézett rám, Virággal tovább csevegett. Ekkor Ricsivel és Zsoltival suttogva megbeszéltünk valamit, amiben persze egyből benne voltak mindketten.
-Ez ki? - kérdeztem csak olyan hangerővel, amit Reni is meghallhat.
-Ki? - kérdezett vissza Ricsi.
-Virág mellett.
-Zsák. - válaszolta Ricsi. (francia osztálytársunk, ez lett a beceneve)
-Nem ő, a másik oldalán! - a mondat végére már majdnem elröhögtem magam.
-Ja! Osztálytárs. Regina. - Ricsi nem bírta tovább, rázkódó vállal, a padra hajtott fejjel röhögött.
-Renáta. - javította ki Zsolti két röhögőgörcs között.
-Mindegy. - legyintett Ricsi.
-Miért nem volt gólyatáborban? - húztam tovább a beszélgetést.
-Mit tudom én, biztos tanult. - mondta Ricsi. Az előttem ülő Reni hirtelen megmerevedett és csak bámult maga elé. Biztos voltam benne, hogy nem a magyarázó tanárt nézi.
-Stréber? - kérdeztem.
-Totál... - válaszolta egyszerre Ricsi és Zsolti. Elégedett mosollyal néztem az előttem ülő lányt, aki feszengve hajolt a füzete fölé és jegyzetelni kezdett. Hogy mit írhatott, arról fogalmam sincs, ugyanis a tanár még csak nekem magyarázott valamit. Mr. O'Realy csak pár pillanatra fordult el tőlünk, de már az egész osztály beszélgetni kezdett. Egyszer csak egy idegesítő hangra lettem figyelmes. Neményi Arnold. Azt hiszem soha senkit nem utáltam még ennyire az életemben. És biztos vagyok benne, hogy soha nem is fogok. Éppen valami rohadtul diplomatikus választ adott Davenek, aki felvont szemöldökkel, értetlenül meredt rá.
-Kösz, miattad megint nem értünk majd semmit. - kapcsolódott be a beszélgetésbe Zsolti is. -Milyen újság ez? - kérdezte kicsit felállva, hogy átlásson felette.
-IPM. A gondolkodó ember lapja. Neked nem ajánlom. - vágta rá Neményi és tovább olvasott unottan. Idegesen figyeltem minden mozdulatát és legszívesebben azonnal beleépítettem volna a fejét a földbe. Azonban megenyhültem kicsit, mikor láttam, hogy Reni mosolyogva nézett Zsoltira, aki éppen beszólt valamit Neményinek. Miközben visszafele fordult, összetalálkozott a tekintetünk. Nem tudtam leolvasni semmit az arcáról, ugyanis szinte egyből előre is fordult és óra végéig vissza sem fordult. Mondjuk miért tette volna? Ott van neki Neményi. Pff.
Angol után a kémialaborba mentünk, ahol névrend szerint ültünk, szóval nekem elől kellett ülnöm Virággal. Ricsi pedig leghátul ült Renivel. legalább nem Neményivel ül. Csengetés után Gondos rontott be a terembe, akitől már első látásra frászt kaptam. Jól mondták a többiek, a hideg is kirázott tőle.
-Jól van! - kezdte az órát. Az valami cukor a szájában? Miért eszik cukrot 60 évesen? -Antai-Kelemen? Megérkezett már? - olvasta fel a naplóból és hunyorogva körbenézett. Mintha csak szívességet tennék, a magasba emeltem a kezemet.
-Jó. Ádám, kérd el a többiektől a jegyzeteket. - bólintott sietve és már lapozgatott is tovább.
-Pósa Richárd?
-Én eddig is itt voltam. - értetlenkedett Ricsi.
-Tudom. Viszont most felelsz. - az egész osztály ledermedt, hirtelen jött ez a kis feleltetés. Ricsi felállt és gyorsan átlapozta a füzetét, amiben gondolom semmi nem volt, ugyanis szitkozódott egy kicsit magában. Gondos feltette az előző kérdést, Ricsi pedig idegesen dobolt a padon, aztán egyszer csak mondta a választ. Ránéztem a mellette ülő Renire, aki visszafojtott mosollyal meredt maga elé. Ügyes. Még négyszer eljátszották ugyanezt, aztán Ricsi leült egy ötössel. Hitetlenül ráztam a fejem és mosolyogva visszafordultam a tanár felé. Persze óra után is még ezzel szívattuk Ricsit.
-Jön. - suttogtam, mire mindenki kapcsolt. Összeröhögtünk mielőtt megint előadtuk volna.
-Most komolyan hogy a fenébe csináltad? - kérdezte hangosan Dave.
-Gondolod, hogy magamtól? Regi súgott.
-Reni. - javítottuk ki mindhárman. Figyeltem Reni reakcióját miközben elhaladt mellettünk. Mintha észre se vette volna, Virág felé mosolygott, miközben ő magyarázott neki valamiről. Tényleg ennyire láthatatlan vagyok számára? Persze Neményi...hagyjuk. Amikor beléptünk a terembe, Reni már a helyén ül, én pedig úgy tűnik mögötte. Miközben igyekeztem én is úgy tenni mintha nem létezne, Kinga rakott le elém egy halom jegyzetet.
-Kösz. - vetettem oda, miközben beleittam a kólámba. -Ez minden?
-Vicces vagy. Mintha nem lenne elég. - nézett rám unottan. De jó barátok leszünk.
A francia meg az irodalom már gyorsan eltelt, bár irodalmon észrevettem, hogy Kardos nem valami szépen pillantgat  felém. Barka röpdolgozatot íratott, ami alól én fel voltam mentve, nem mintha amúgy tanultam volna rá. Kiélveztem a helyzetet és a padra hajtott fejjel aludtam. Matekon halmazműveletek voltak, mindenki egyesével ment a táblához. Én lerendeztem egy "fogalmam sincs" válasszal, Reni azonban kiment és kemény fél perc alatt lazán felfirkantotta a táblára az egész egyenletet. Lehajtott fejjel ült vissza a helyére, egy pillanatra sem nézett rám. Érdekes. Mintha nem kedvelne valamiért.
A suliban közben zajlott az élet, ugyanis kezdetét vette a "nyílt szakkörök hete". Általában minden diák jár valami szakkörre, de ez engem teljesen hidegen hagy. Miközben elhaladtam a parafa tábla előtt, mindenki érdeklődve nézte, hogy feliratkozok-e valamire. Nem tettem, csak összeröhögtem Ricsivel. Kiléptünk a kapunk és bevártuk a többieket a lépcsőnél.
-Figy, jól bevált Reninél ez a szívatás. - nézett rám Ricsi. Felnéztem a telefonomból egy pillanatra és kérdőn néztem rá.
-Csak Neményi miatt csináltam. Utálom. - jelentettem ki határozottan.
-Hát persze. - csapott a vállamra nevetve.
-Ki jön hambizni? - lépett ki az ajtón Zsolti.
-Az előbb ebédeltél. - lépett ki mögüle Kinga értetlenül.
-Ezt most csak azért mondod, hogy téged is elhívjalak. - vágta rá Zsolti gúnyos vigyorral.
-Közlöm veled, hogy ma edzésem van és semmiképp nem hagynám ki holmi undorító, zsírban fröcsögő tehénért. - húzta meg a copfját Kinga, azzal ott hagyott minket.
-Ez nem normális. - röhögött fel Zsolti, amivel persze mindannyian egyetértettünk.
-Cortez, ott leszel ma a parkban? - lépett hozzám Edina, mögötte a másik három a-s lánnyal.
-Ja. - válaszoltam rágózva, majd Zsolti poénján röhögtem egyet.
-Oké, akkor ott találkozunk. - nyávogta, majd a barátnőivel elindult a buszmegálló felé.
-Hallod, rád van kattanva. - vihogott Zsolti.
-Tiéd lehet. - legyintettem, mire mind felröhögtek. Ezután elindultunk haza Ricsivel, Zsoltiék pedig a mekibe.
-Egy óra múlva a parkban. - köszönt el Ricsi, majd begurult az egyik utcába. Hazaérve lepakoltam a táskám és fel is mentem az emeletre. Átnéztem a holnapi tanulnivalókat, de nem igazán foglalkoztatott, szóval indulásig megnéztem egy részt a lost-ból. Azt hiszem most ez a kedvencem.