Október 1., szerda

Elképesztő. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen rossz napom. Reggel a szokásos társasággal bementünk a kapun, Máday szokásosan leordított, Reni szokásosan rám se nézett, de legalább a suliújságban megjelent ajánlói nagy sikert arattak. Ennek mindenképp örülök. Mikor Kardos bejött az ajtón, már megszokásból álltam is volna fel, azonban meglepetésemre nem mondta ki a nevem, csak kinyittatta a könyvet és már diktálta is a feladatot. Kérdőn néztem Ricsire, aki csak megvonta a vállát és azt suttogta, hogy "kattant az ürge". Mindegy, azért lapítottam a második óra végéig, amikor kiderült miért nem feleltetett. Kingának, Reninek, és Neményinek bent kellett maradnia velem együtt a kicsöngetés után. Viszlát kóla! 
-Ádám! - nézett rám Kardos. Ajjaj! - Tegnap felhívott a nagymamád. Hosszasan beszélgettünk, és próbáltunk megoldást találni a bukás elkerülésére. Nos. - nézett most a többiekre. -Arra jutottunk, hogy ha magadért nem is, de az osztálytársaidért majd változtatni fogsz a tanulmányi eredményeiden.
-Hogyan? - ráztam meg a fejem hitetlenül. Hallottam, ahogy a mellettem álló Reninek elakad a lélegzete. Igen, nagyjából én is ezt éreztem. 
-Úgy gondoltuk, ha megbízzuk egy osztálytársadat, hogy korrepetáljon, akkor tekintettel arra, hogy ezzel igencsak elrontod annak a személynek a heteit, ráveszed magad a tanulásra az a bizonyos osztálytársad érdekében. - magyarázta villogó tekintettel. Ez nevetséges. Nem fogok tanulni csak azért, hogy ne kínozzak valakit a viselkedésemmel. Kinga természetesen totál kikelt magából, hogy ő nem fog a szabadidejével jótékonykodni, mikor nem vagyok hajlandó tanulni. Ezen elmosolyodtam. gyorsan ki is magyarázta magát és nem sokkal később már csak négyen álltunk a teremben. Neményi következett. Belekezdett a szokásos, unalmas, kimagyarázó szövegébe, amit gyorsan meg is untam.
-Lassan befejezhetnéd. Már megértettük. - adtam tudtára hidegen, hogy nem kell Reninek a nagyokost játszania, így is totál odavan már érte. Kardos mondott nekem valamit, de én még mindig Neményivel néztem farkasszemet. Azt hiszem gondolatban mindketten lerendeztük egymást kellően. Egyszer még kinyírom.
-Én elvállalom. - erre odakaptam a fejem Reni felé. Nem tudtam nem elmosolyodni. Ezt neked, Neményi! Rosszallva csóválta a fejét. 
-Reni, ez igazán szép gesztus! Ádám, szedd össze magad! - fenyegetett meg, én azonban továbbra is csak a győzelmi táncot jártam Neményi előtt. Legalább ennyi jár nekem. Kardos még figyelmeztetett, hogy ne Renivel írassam meg a beadandókat, azután végre mehettünk a szünetre. Már mindenki az árkádok alatt volt, és egyből elkezdtek faggatózni, hogy merre jártam. Letereltem őket, hogy csak wc-n voltam utána meg nagy volt a sor a büfében. Ricsi azonban látta, hogy valami nincs rendben és egy apró biccentéssel jeleztem neki, hogy majd később elmondom. Lopva a padon ülők felé pillantottam, ahol Reni éppen Virággal beszélt. Virág láthatólag ki volt bukva, folyamatosan hadonászott a kezeivel. Kíváncsi vagyok Reni mit mondhat rólam. A sulirádiós rángatott vissza a jelenbe. 
-A következő dalt Nagy Zsolt 9/b-s tanuló küldi Tarr Zsófia 12/a-ba és üzeni neki, hogy szereti. - felcsendült az I will always love you és ismét mindenki hangosan felröhögött. Ez szép húzás volt, Dave! Nem sokkal később Tarr Zsófi jelent meg előttünk és idegesen kérdezte merre van az a Nagy Zsolt. Valaki elirányította a tesiterem felé, de nem tudtam végignézni a jelenetet, ugyanis Ricsi kihasználta az alkalmat és kicsit arrébb hívott. Elmondtam neki a dolgot részletesen, hogy vertem Neményit, amire természetesen lepacsiztunk, de aztán komolyan beszéltünk a korrepetálásról. Őszintén nem tudtam mi fog kisülni ebből. Reni a házunkban. Megismerkedik a nagymamámmal. Egy órán át mellettem fog ülni és csak rám fog koncentrálni. Sehol egy Neményi, vagy más zavaró tényező. Sajnos ezt hangosan is kimondtam, és Ricsi hitetlenkedve nézett rám.
-Neked nem a nagyszüleiddel voltak gondok! Teljesen belezúgtál a kis stréberbe! 
-Csönd már! - vakartam a tarkóm idegesen. Ricsinek fülig ért a szája. 
-Haver! Sok sikert! - veregette meg a vállam, majd visszatért a többiekhez, hogy jól kiröhögje Zsoltit. Nem akartam feltűnést kelteni, szóval én is csak visszaálltam hozzájuk és zsebre dugott kézzel, lazán mosolyogtam. Nem tudtam mást tenni. Talán Ricsinek igaza van. De talán nem. Fogalmam sincs mi ez, de nem lesz jó vége. 

Angol előtt Ricsiékkel vitatkoztam, hogy nem fogok tudni elmenni deszkázni a korrepetálás miatt. 
-Eljössz utána. Ne csináld már a cirkuszt! - nyafogott Ricsi.
-Nem érek oda, ha a stréber elkezd érvelni az irodalom fontosságáról. - mondtam poénból, mire mind felröhögtek, de abbahagyták mikor meglátták, hogy Reni lépett be a terembe és valószínűleg mindent hallott, mert lehajtott fejjel ült le, és még Neményi meg Virág hangos belépőjére se kapta fel a fejét. Ricsi fájdalmas arcot vágott, Zsolti meg a szája szélét rágcsálva vonta meg a vállát. Ezt jól elcsesztem. Becsöngetéskor a tanár őt szólította ki a táblához, mi meg vehettük fel a fülhallgatót egy feladat meghallgatásához. Most jóvá tehetem. Reni nem valami okos angolból. Az első kérdésnél egyből le is blokkolt. Vártam pár másodpercet hátha eszébe jut, aztán odasúgtam a választ, amit egyből ki is nyögött. Tízből tíz kérdést lesúgtam neki, mire ötöst kapott. Semlegesen arckifejezéssel ült vissza a helyére.
-Kösz. - vetette oda közömbösen, majd vette is fel a fejhallgatót. Mekkora idióta vagyok!

Órák után beszélni akartam Renivel, de ahogy kiért a suliból, nem is nézett felénk, csak elsétált a házuk felé. Vajon mikor fog megbocsátani? Így se voltunk valami jóba, de elvállalta, hogy segít tanulni, én meg így lejáratom. Mégis mi bajom van? Így akarom elnyomni, hogy érzéseim vannak iránta? Szánalmas vagyok. 

Ahogy hazaértem, a nagymamám fogadott a nappaliban.
-Cortez, arról az iroda... mi a baj? - kérdezte gyanakodva. 
-Szóval olyan szarul nézek ki, ahogy érzem is magam? - mosolyodtam el gúnyosan. Nagymamám szomorúan nézett rám.
-Akarsz róla beszélni? - kérdezte végül.
-Nem, azt hiszem most nem. 
-Ki fog korrepetálni?
-Reni. - válaszoltam közömbösen. Bólintott, majd intett, hogy menjek fel, nem fog tovább kérdezősködni. Hogy mit tudtam csinálni egy ilyen nap után? Kikapcsoltam a telefonom meg a gépem, gyorsan lefürödtem, befeküdtem az ágyamba, és estig a Lost-ot néztem.