-Olyan jó, hogy itt is egy pár vagyunk! - tapsikolt boldogan. Imádom, hogy a depressziós Virágon kívül van egy olyan is, aki ennyire őszintén tud nevetni. Ilyen adottsága se minden embernek van. Mindketten gyorsan belevetettük magunkat a rajzolásba, bár én nem mélyültem bele teljesen, ugyanis fél szemmel a Reni-Ricsi párost néztem. Ricsi láthatólag próbálta a lehető legjobbat nyújtani, de Reni csak forgolódott körbe. Annyira okos lány, mégis ha rajzon kiadnak neki egy feladatot, meg se érti. Ettől is olyan érdekes. Amikor végre ráhajolt a lapjára, érdeklődve fordultam felé teljesen. Rajzolt egy kört. Kis híján elnevettem magam, de valami azt súgta, hogy ne tegyem. Nem akartam beégetni. Vártam még Vladár megteszi helyettem. Így is lett természetesen. Az osztályzásnál mindenki sírt a nevetéstől. A rajz nemhogy Ricsire, de semmilyen emberi lényre nem hasonlított. Zsoltival értettem egyet, aki szerint egy ufót rajzolt le. Dave szerint barack volt. Még akkor is mosolyogtam mikor Virág Reni vállát simogatta nyugtatásképpen a szünet elején. A nap többi része a szokásos ütemben telt. Megkaptam a harmadik egyesemet is irodalomból. Élvezet volt nézni Kardos egyre vörösödő fejét ahogy ordított. Már szinte művészi volt.
Suli után Ricsivel és Zsoltival elmentünk késői ebédre a mekibe. Eredetileg Dave is jött volna velünk, de valami halaszthatatlanul fontos ügy jött neki közbe, amit kötelessége volt azonnal megtenni. Egyébként legalább 10 percig magyarázta mennyire fontos ez az egész világ számára, de nem tudtuk meg mi ez a dolog. Valószínűleg a szülei leszidták otthon valami rossz jegyért és nem engedték el sehova pár napig. Ez az átka ha az ember a szüleivel él. Amikor hazaértem, nem találtam egyik nagyszülőmet se, szóval fogtam magam és kimentem egyedül a parkba. Néha jó egyedül lenni. A többiek valami új "überjó" sorozatba kezdtek bele, szóval majdnem, de sajnos csak majdnem üres volt a pálya. Edina és egy barátnője ugyanis ott viháncoltak az egyik padon. Edina egyből hevesen integetni kezdett nekem, mire természetesen odamentem, Azért nem vagyok egy ősbunkó. Elhívott hétvégén moziba, de udvariasan nemet mondtam az otthoni dolgaimra fogva. Ő aztán soha nem adja fel. Kár, hogy kicsit sem tud érdekelni. Viszont hazafele végig Renin járt az eszem. Ez már elég beteges. Már nem is tudom hova tenni a dolgot. Nem éreztem még így magam. Legszívesebben kivertem volna a fejemből. De szó szerint. Mikor hazaértem még mindig nem volt otthon senki, szóval a nappaliban néztem egy kedvenc sorozatomat. Végül nagymamám olyan 11 körül jelent meg, de a nagypapának úgy tűnik éjszaka is dolgoznia kell. Nagyival beszélgettem még egy keveset, csak kiszedte belőlem, hogy mi a helyzet Renivel. Állandóan csak mosolygott és megállapította, hogy egészen megváltozott a viselkedésem mióta megismertem. Klassz pedig még egy hónapja se vagyunk osztálytársak. És Ő máris teljesen felforgatta az érzelmeimet. Ez nem büntetendő? Tuti bekattanok év végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése