Október 15., szerda

Egy hét és végre őszi szünet. Eléggé kifárasztott már ez az egy hónap. Nagyon keményen tanultam...Viccet félretéve jó lesz egy kis távolság, hogy rendezzem a gondolatom a Renivel való "kapcsolatom" terén. Mire visszajövök a szünetről már emlékezni se fogok, hogy kicsit is érdekelt.
Tesin szokásosan az udvaron fociztunk. Neményi szokásosan felidegesített, mivel csak hozzádőlt az egyik fához és lesajnáló tekintettel figyelte a játékunkat. Még annyira nem is szúrná a szememet, ha nem egy csapatban lennénk. De sajnos ez van.
-Emo rúgd vissza! - hallottam Ricsi hangját, mire odafordultam a lelátó felé. Valóban ott ült Virág és Reni. Vajon mióta nézhetnek minket? Rúgtam azóta gólt, vagy csak dirigálok itt mindenkinek? Mindegy, a játékra koncentrálok. Ahogy ezt elhatároztam, egy erős rúgás találta el a karomat. Egyből mindenki odagyűlt körém, még Reniék is ijedten álltak fel a lelátón. Csak mosolyogtam és mondogattam, hogy minden rendben. Igazából nem éreztem a csuklóm. De még mindig jobb mintha fájt volna. A fenébe!
-Csak széttört az órám. - mutattam fel a mostmár volt kedven órámat. 
-Bocs, tényleg. - mondta Zsolti, mire csak megvontam a vállam és Reniékhez kocogtam. Megkértem őket, hogy vigyázzanak rá, és kérdeztem, hogy van-e esetleg náluk egy karóra, hogy időben abba tudjuk hagyni a játékot.
-Tessék. - vette le a kezéről Reni egyből. Milyen adakozó kedvében van. 
-Kösz. - dünnyögtem és már futottam is vissza játszani. Ezután már nem vettem tudomást a lelátón ülőkről, csak a játékra koncentráltam. És elég jól ment. Bár percenként nézegettem a csuklómon lévő Casió órát, de ez már mellékes. Reniékkel pont elkerültük egymást, szóval még az öltözőben rajtam volt az óra, Ricsi ekkor vette észre.
-Akkor ezért nézegetted egész meccsen. Ez Renié? - vigyorgott rám. felvont szemöldökkel néztem rá, miközben begomboltam a nadrágomat.
-És ha igen? - kacsintottam. Ricsi felröhögött a jól hátba vert, majd kiment az öltözőből. Sóhajtva levettem a kis fehér órát, zsebre tettem, és indultam órára. 

Infón a tanár Word szerkesztést adott ki, amivel a legtöbben negyed óra alatt megvoltunk, így átülhettünk másokhoz gépezni. Én átültem Zsoltiékhoz és szokásosan deszkás videókat nézegettünk. Dave megmutatta, hogy mennyien nézték meg a versenyes videómat. Kicsit ledöbbentem. Talán negyed ennyi embert ismerek összesen. Vagy kevesebbet. Mindegy, azért kellemes meglepetésként ért. Bár gondolom nem Reni volt az, aki éjjel-nappal csak ezt a videót nézegette. Túlságosan lefoglalja a Honfoglalózás Neményivel. Kissé felemelkedtem, hogy lássam őket, és természetesen azzal játszottak. 

Francián dolgozatot írtunk, de szerencsére aki végzett, az el is hagyhatta a termet. Igyekeztem a leghamarabb megírni, így én is vittem ki elsőként a lapomat. Miközben a tanár ellenőrizte, úgy álltam, hogy takarjam a puskázó Ricsit, és még halkan doboltam is a tanári asztalon közben, hogy a füzet se keltsen feltűnést. Aki még puskát írni is lusta...
A tanár gyorsan átfutotta, megdicsért a választékos szókincsemért, majd ráfirkantotta az ötöst. Miközben a helyemre mentem, belenéztem Reni dolgozatába. Elakadt. A lehető leglassabban pakoltam össze a cuccomat, hogy valaki közben kivigye a dolgozatot. Így is lett, mikor Gábor felállt, én elindultam, és Reni asztalánál lelassítottam. Felé fordulva lesúgtam neki a válaszokat.
-Monsieur Ántái-Kélémén! - kiáltott rám a tanár idegesen. A lehető legszebb szavakkal elnézést kértem és kisiettem a teremből. Az ajtóból azért még visszanéztem. Reni sebesen írta a dolgozatot. Mostmár biztos ötös lesz neki.

-Szia! - vágtam le magam a nappaliban a kanapéra a nagymamám mellé.
-Milyen napod volt? - kérdezte az újságát olvasva. 
-Ötös lett a fr... - ekkor benyúltam a zsebembe és észrevettem az órát. A francba, nálam maradt! Most milyen embernek nézhet? Lenyúltam az óráját tesire, miközben bármikor összetörhetett volna az is, és utána vissza se adom neki. Lehet, hogy ezt is majd visszaadatom Neményivel mint múltkor azt a tollat. 
-Szóval franciából? - nagymamám már letette az újságot és mosolyogva nézte ahogy tartom magam előtt az órát.
-Igen. - mondtam gyorsan miközben visszasüllyesztettem a kis tárgyat a zsebembe. 
-És az kinek az órája?
-Találtam a folyosón. - legyintettem és már indultam is fel a szobámba.
-Akkor gyorsan írj a gazdájának! - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Őt aztán nem lehet átverni. Úgy tettem ahogy mondta, bekapcsoltam a gépem és egyből felléptem msn-re. Bár nem volt fent, azért írtam neki, hogy nálam maradt az órája. Mintha amúgy nem lenne tök egyértelmű. Mekkora idióta vagyok. Miért nem gondolkodok mielőtt írok? Mindegy, remélem csak kedves gesztusnak veszi. Gyorsan megvacsoráztam és lefürödtem, csak utána láttam, hogy visszaírt.
Reni: Igen, tudom. Egyébként kösz a franciát.
Én: nm.
Hát, ennyit beszéltünk. Máris több mint a semmi. Talán negyedik év végére eljutunk odáig, hogy reggelente megkérdezzük egymástól, hogy miújság. Minden kapcsolat fejlődőképes. Én meg most inkább megyek aludni, mielőtt tovább égetem magam.