Mivel a francia házimat végül csak nem sikerült megírni, reggel a suli előtt Ricsivel és Dave-vel elkövettük a világ legnagyobb hibáját. Elkértük Kingától a házit. Belekezdett szokásos monológjába, miszerint semmire nem fogjuk vinni az életben, kérdezzük meg csak a portást és a takarítót, hogy mit gondolnak erről, és még más fura dolgokat említett, amiknek a felét se értettük, hogy mit jelent, csak némán bólogattunk. Mikor körülbelül 10 perce hallgattuk, megérkezett Reni. Dave egyből oda is rohant hozzá, hogy mentsen ki minket ebből a helyzetből.
-Mondd, te egyáltalán nem akarsz tanulni? - hitetlenkedett tovább Kinga.
-Kinga, igazad van mindenben. Tényleg.
-Na, látod! - csapta össze a kezeit Kinga egy győztes mosoly kíséretében. Dave ekkor Renihez fordult.
-Megvan a francia házid?
-Persze. - mondta, és már ki is rángatta a füzetét a hátizsákjából. Kinga gyilkos tekintettel nézett mindnyájunkra, és ismét belekezdett, hogy neki a versenyzésen kívül is van ideje tanulni, miközben mi otthon tespedünk egész délután és a béna közösségin éljük az életünket.
-Nem csak neked van versenyed a hétvégén, oké? - nézett fel Ricsi egy pillanatra a füzetéből.
-Milyen verseny? Kinek lesz versenye? - nézett körbe Reni kérdőn.
-Semmi, csak deszkás dolog. - vontam meg a vállam. Igen, valamelyik nap a parkban leszólított minket pár srác, hogy versenyt rendeznének szombaton és lenne-e kedvünk feliratkozni. Nekem annyira nem volt, de Ricsi mindkettőnk nevét felírta a papírra. Végülis nem árt az egómnak egy kis nyereség.
-Ki versenyez?
-Mindketten. - vigyorgott rám Ricsi, mire a fejemet rázva nevettem el magam.
-Hű. - azt hiszem büszkén nézett ránk. -Az klassz. Sok sikert. - mosolygott.
-Ja, de addig még találkozunk. - röhögte el magát Ricsi. Ott a pont. Ezen én is elmosolyodtam.
-Igen, persze. - legyintett vérvörös fejjel, majd elindult a lépcső felé, de közben kétszer is megbotlott. Jól beégett.:)
Kémián Virág nélkül megint kicsit félve mentem be, de szerencsére Gondos csak megkérdezte, hogy én eddig is ide jártam-e, és ezzel letudtuk a beszélgetést.
Egyébként elég laza nap volt. Ma se tanultunk sokat a hiányzók miatt, így ma órák alatt leginkább csak zenét hallgattam vagy aludtam. Vagy a kettőt egyszerre. Mondjuk ez Gazdag tanárnőnek annyira nem tetszett és elkezdett kiabálni velem. Legalábbis ezt mondták a többiek. Nekem attól továbbra is szólt a zene a fülemben.
Mivel hétvégén verseny lesz, sajnos félre kellett tennem ezen a héten a tanulnivalókat. Nem mintha eddig elő lettek volna véve vagy ilyesmi, de fent kell tartani a látszatot. Egész délután lekötött Tony Hawk és Ricsi szitkozódása, aki ugyanezt játszotta otthon, és közben persze webkamerán megbeszéltünk mindent. Aztán este élőben is elkezdtük a felkészülést a nagy versenyre. Többen voltak most kint a parkban, mivel Dave közhírré tette minden közösségi oldalon, hogy versenyünk lesz. Konkrétan a fél suli kint volt este. És még néhány ismeretlen banda.
Mikor már indultam volna haza, Dave odavezetett egy ismeretlenekből álló csoporthoz és részletesen bemutatott. Fura, hogy elmesélte a fél életemet, miközben én konkrétan semmit nem tudtam azokról az emberekről.
-Szia, Kriszta vagyok. - nyújtott kezet egy nálam kicsit idősebb, hosszú szőke hajú, kék szemű lány. Egész szemrevaló volt.
-Mint már tudod, Cortez. - ráztam meg a kezét. -De most lépek. Itt leszel szombaton?
-Ha akarod. - vonta meg a vállát mosolyogva. Visszamosolyogtam, aztán Ricsivel együtt elindultam hazafelé.
-Haver, ez tök gáz volt. - röhögte el magát.
-Mi? - kérdeztem ártatlanul.
-Úgy tettél mintha érdekelne a csaj.
-És mi van ha tényleg érdekel? - tártam szét a karom.
-Csak ne csinálj hülyeséget. - legyintett lemondóan. Egyébként tényleg nem tetszett. Az a tipikus "csavargatom a hajam, mindenen nevetek amit mondasz" típus. Az ilyet messziről próbálom elkerülni. Magam se tudom miért kérdeztem tőle, hogy ott lesz-e. Talán féltékennyé akarok tenni valakit. Talán el akarom játszani, hogy én is közömbös vagyok iránta. Talán éppen totál hülyét csinálok magamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése