A hétvége szokásosan telt. Péntek éjszaka skype az amerikai családtagokkal, majd a barátokkal. Szombaton délutánig alvás a késői skype miatt. Vagyis délután 4 körül Ricsi ébresztett, hogy készüljek, mert este megyünk bulizni és be akar majd mutatni valakiket. Őszintén, semmi kedvem nem volt hozzá. Végül sikerült felkelteni amikor azzal fenyegetett, hogy kiönti az egész karton kólámat a wc-be. Amíg készülődtem Ricsi a gépemről válaszolgatott pár embernek és posztolt is egy videót, ahogy lefejeli a billentyűzetet, majd kommentbe elküldte mi jött ki. Néha egész értelmes tud lenni.
-Mizu van Renivel? - kérdezte közömbösen. Úgy tett közben mintha figyelmesen olvasna valamit, de tudtam, hogy csak a válaszomra koncentrál.
-Szerinted elmennék veled ma este ha lenne valami? - ezen egy pillanatig elgondolkozott, majd a vállát megrántva bólintott egyet. Túl is voltunk a témán. Bő fazonú farmert vettem fel egy egyszerű pólóval és egy kapucnis pulcsival, és a hajammal se babráltam sokat. Beletúrtam kétszer és késznek is nyilvánítottam.
-Pontosan hova is megyünk? - kérdeztem Ricsit, aki éppen a fogait kamerázta egész közelről. Az én telefonommal.
-Fogalmam sincs. A plázánál találkozunk két csajjal. - szűrte a fogai között.
-Ismered egyáltalán őket?
-Aha. Zsolti múltkor "véletlen" nekik ment a metrón és azóta beszélek velük.
-Nem megyünk inkább csak moziba?
-Haver. Nem. És ne nyávogj. Király este lesz. - biztatott. De nem volt az.
Nagymamám eléggé meglepődött, amikor este fél tízkor beállítottam totál egyedül.
-Valami baj van?
-Annyira nem tudok mit kezdeni ezekkel a mai lányokkal. - sóhajtottam unottan.
-Legalább az egód rendben van, drágám.
-De nem normálisak! - akadtam ki. -Viháncolnak, a hajukat csavargatják, és nem tudnak egy mondatot kimondani anélkül, hogy ne káromkodnának. Vagy ne kuncogjanak közben a semmin.
-Nem mindenki ilyen. Ott van péld...
-Reni. - szakítottam félbe bólogatva. -De vele végeztem. - mosolyogtam rá, majd kimentem a konyhába és egy karton kólával indultam fel az emeletre. A közösségi és az msn is tömve volt. Ezerrel pörgött minden, mindenki írogatott. Reni elérhető volt msn-en. Már meg is nyitottam az ablakot, de fogalmam sem volt mit írhatnék neki. Végül csak úgy ahogy volt lecsuktam a laptop fedelét és bekapcsoltam a tv-t. Nem sokkal később elkezdett csörögni a telefonom. Ricsi megadta a számomat mindkét lánynak. Azt is egyszerűen lenémítottam és félretettem. Nem hiszem el, hogy nincsenek manapság normális emberek. Most ettől biztos nagyon antiszociálisnak tűnök, de csak a társadalom romlott. Vagyis csak ebben a városban. Amerikában annyival másabb minden. Ott az emberek nem úgy élnek ahogyan azt elvárják tőlük, hanem ahogy akarnak. Ezért is lehet ott olyan könnyen barátkozni. Mindenki jóba van mindenkivel. Itt meg mindenki olyan kétségbeesetten próbálkozik, hogy abból már csak az utálat születhet. Még eggyel több indok, hogy miért fogom hamar itt hagyni ezt az országot. Ja, és ráadásul kóla mindenhol kapható a világon, amiért minden egyes nap hálát adok. Miután megnéztem majdnem egy teljes évadot valami zombis sorozatból, nagy nehezen sikerült elaludnom.
A vasárnapom nagy részét a ház körüli munkákra fordítottam. Mindent megteszek, hogy a nagyszüleimnek a lehető legkevesebbet kelljen erőlködniük. Este találkoztam Ricsivel. Konkrétan végig arról áradozott, hogy milyen jó csajok voltak, és nem értette miért nem vettem fel nekik a telefont, bármi lehetett volna ebből, de így "sajnos" mindkettő neki maradt meg. Nagyon megsajnáltam.
Hétfő reggel szokásosan ott álltunk a lépcsőknél, Reni a szokásos időben jött, szokásosan jól nézett ki. De Virág nem depizett mellette. Mint kiderült beteg, akárcsak Zsolti, Zsák, András, és Gábor. A névsorolvasásnál döbbentem csak rá, hogy ha nincsen Virág, akkor egyedül ülök kémián. Egyedül nézhetek farkasszemet azzal az ijesztő kinézetű cukros nénivel az első padban. Szuper nap elé nézek. Ricsinek erről eszébe jutott, hogy esetleg volt-e házi, de mielőtt megkérdezhette volna, Reni már hátra is dobta a füzetét. Tudja mi a járás.
Kémiára egy kis gyomorgörccsel ültem be, de nem volt félnivalóm. Ricsinek kivitette a füzetét és adott is a házijára egy ötöst. Tátott szájjal meredtem a győzelmi táncot járó Ricsire.
-Mi? - Dave hangot is adott ennek. Nem csodálom. A kis mázlista.
-Felmayer, szeretnéd te is bemutatni a leckét?
-Elnézést, tanárnő. - Dave kissé összehúzta magát, de azért értetlenkedve összenéztünk. Ricsit totál strébernek tartja Gondos. Elég gáz.
Szünetben már kezdtük volna szívatni, de kapcsoltunk, hogy matek jön és senkinek nincs házija. Dave már intézkedett is, és pár percen belül visszatért Reni füzetével. Ki gondolta volna? Gyorsan lemásoltuk mindannyian, majd vállalkoztam, hogy visszaviszem neki. Ahogy mentem a padjuk felé összekapcsolódott a tekintetem Neményivel. Ha van ember, akit gyűlölök. Mégis mit bír benne Reni? Vagyis inkább mit szeret?
-Köszi. - csak odaejtettem neki a füzetet, meg se kíséreltem, hogy váltsunk pár szót. Nem hiszem, hogy lett volna közös témánk.
Ügyes:D
VálaszTörlés