Október 2., csütörtök

Reggel a hangulatomhoz illően az időjárás is elromlott. Kedvtelenül húztam a fejemre a kapucnit és végiggurultam a szűk utcákon az iskola felé. A lépcsőknél már ott állt Zsolti és Ricsi, akik egyből kérdőre vontak, hogy mégis mi volt olyan fontos dolog este, amiért kihagytam egy újabb deszkás filmbemutatót. Állítólag mindenki erről beszél a világon. Mondtam már, hogy Zsoltinak Budapest jelenti az egész világot? Kicsit máshogy látja a dolgokat, mint egy normális ember. 
-Bocs, csak nagymamámnak kellett segítenem pakolni a garázsban.
-Éjszaka? - ekkor ért oda hozzánk Dave, és egyből be is kapcsolódott. Neki is fájó pont volt, hogy lemaradtam. 
-Haver, kénytelen voltam Istvánnal megosztani ezt az élményt. - adta elő Zsolti drámaian a sértődöttet. 
-Nekem meg a fontos világmegváltó dolgomon kívül is volt időm megnézni. - erre már csak a szemünket forgattuk. Vajon meddig lesz még büntetésben? Ekkor megérkeztek Reniék. Még csak egy pillantásra sem méltatott minket. Közömbös tekintettel haladt a suli bejárata felé, Virág meg csak loholt utána. A fejemet ráztam és újra bekapcsolódtam a fiúk beszélgetésébe. 

Nem javított a hangulatomon, hogy a francia beadandóm négyes, a fizika felelésem kettes, a matek témazáróm pedig szintén kettes lett. Bár amiatt fizika kettes miatt legszívesebben pezsgőt bontottam volna, de nem segített a rossz kedvemen. Az eső miatt ráadásul csak kétszer tudtunk lemenni az udvarra, amikor éppen csak szitált az eső. Ott az árkádok alatt összegyűlt a szokásos társaság, csak most Reniék is ott ácsorogtak mellettünk. Egész szünetben figyeltem, hátha elkapok egy lopott pillantást, de semmi. Ha eddig nem érdekeltem, hát ezután még annyira se fogom. Mostmár végleg el kell tüntetnem az iránta való érzéseimet. Kezdek olyan lenni mint azok a pasik a nyáltól csöpögő romantikus regényekben. Az a fajta ember az utolsó, aki én lenni akarok. A hideg is kiráz tőle. 
Irodalmon csodás módon megint nem feleltetett, szóval köszönetképpen próbáltam nem hangosan horkolni az óra alatt.
Órák után mentünk el a szekrények mellett, amikor láttam, hogy Virág meg Reni még ott vannak.
-Mindjárt megyek. - szóltam oda a többieknek és már mentem is a lányokhoz. 
-Sziasztok. - köszöntem. Reni abban a pillanatban becsapta a szekrénye ajtaját és idegesen nézett rám.
-Szia. - köszönt semleges hangon. Ez hihetetlen! Vagy utáljon vagy szeressen. De az nem lehet, hogy semmit nem érez. 
-Reni, a korrepetálást mikor kezdjük? Hogy érsz rá? - az esőkabátjával babrált, de elfogytak rajta a patentok, így kénytelen volt végre a szemembe nézni. Harag. Ez volt az első amit ki tudtam olvasni a szeméből.
-Nekem mindegy, rád bízom.
-És hol?
-Azt is. - vonta meg a vállát. Remek. Nem igazán tudunk beszélni se. Ez már állapot.
-Ha mégsem szeretnéd, akkor... - kezdtem bele a tarkómat vakargatva, de Virág közbevágott.
-Ez nem volt szép tőled! - oké, ennyi volt. Ha ő is közömbös, én is az leszek. Nem tudok tovább próbálkozni. Nincs is értelme. 
-Mi? - kérdeztem, mintha fogalmam se lenne semmiről. Közben a szekrénynek dőltem és a lehető legértetlenebb fejet vágtam. Reni visszaidézte pontosan ugyanazt, amit elmondtam Ricsinek. Át se gondoltam mit mondok, mikor kicsúszott a számon.
-Kingáról volt szó. - elég lazán mondtam, közben egyik kezemmel megtámaszkodtam a csukott szekrényajtón. Reni csodálkozva nézett rám. És volt még valami a tekintetében, de nem tudtam rájönni mi az. De nem is érdekelt. Ha már így állunk egymással. Kicsit furdalt a lelkiismeret, de jobban érdekelt, hogy én győzzek ebben a párharcban. Tényleg mintha egy béna romantikus regényben lennénk. Remélem hamar pontot tehetünk az egésznek a végére. Elmagyaráztam nekik, hogy Kinga mondta, hogy beszélni akar velem suli után, és valószínűleg nem érek oda ha elkezd beszélni az irodalom fontosságáról. 
-Ó. - mindketten csak ennyit tudtak kinyögni. Na most ki nyert? 
-Na sziasztok. - ellöktem magam a szekrénytől, és mikor megfordultam, győztes mosolyra húztam a számat. 

Otthon megkértem a nagymamámat, hogy egyeztessen Reni anyukájával. Meg is beszélték, hogy hatra átmegyek hozzájuk. Addig csak játszottam xbox-on, és megnéztem azt a hihetetlenül fontos deszkás videót. Egyébként tényleg jó volt. Fel is hívtam Zsoltiékat, hogy teljesen jogosan ordítottak le reggel. 6 körül elindultam Reniék házához. Kicsit sem izgultam. Most, hogy én állok jobban, nem kell aggódnom a közömbössége miatt. Azonban nem így lett. Teljesen közömbösen nyitotta ki az ajtót, és egy halvány mosoly kíséretében köszöntött, majd végignézett rajtam. Már majdnem elkezdtem örülni, mikor kiderült, hogy csak azt nézte, hogy miért nincs nálam könyv vagy füzet. 
-Cortez, örülök, hogy megismerhetlek. - kezet ráztam Reni anyukájával.
-Most felhívom a nagymamádat, hogy ideértél. Erre külön megkért. - Renivel kínosan összenéztünk. Azt hiszem most az egyszer egy véleményen voltunk. Miután belekezdett egy még kínosabb beszélgetésbe, Reni leállította, hogy erre semmi szükség. Mosolyogva követtem Renit a nappalijukba. Az anyukája rengeteg étellel ellátott minket, mintha inkább filmezni jöttem volna át. Nagyon gondoskodó. Már értem Reni miért ilyen jól nevelt.
-Oké, akkor kezdjük. Pontosan hol akadtál el? - kérdezte, miután végleg magunkra maradtunk.
-Itt. - mutattam az első oldalra szórakozottan.
-Elolvastál valamit a kötelezőkből? - pff. Kérlek.
-Nem.
-És el fogsz? - próbálkozott tovább.
-Nem. - mosolyogtam.
-Jó. Oké. Olvasd el ezt a szonettet és utána elemezzük. - szófogadóan a kezembe vettem a könyvet. Jó ha néha a lány irányít. Jézusom, haver! Koncentrálj! Vagy háromszor elolvastam, de semmi ésszerű nem jutott eszembe. Vajon Reni milyen parfümöt használ? Ez nem az az olcsó fajta. 
-Elolvastad? - kivette a könyvet a kezemből amikor látta, hogy már nem is arra figyelek.
-Aha. - válaszoltam elnyomva egy ásítást.
-Jó. Mit gondolsz róla? 
-Nem sokat. - feleltem őszintén. Két teljes órán át elemeztük azt az egy nyamvadt szonettet, de azt hiszem megértettem. Vagyis voltak részek, amiket már értettem az elején is, de hagytam, hogy beszéljen. Megnyugtató a hangja. Sose hallottam még ennyit beszélni. Valahogy jó érzés, hogy csak miattam csinálja. Végül segítettem neki összepakolni, és indulni készültem, hátha még Ricsiéket a parkban találom, de Reni anyukája képes volt felhívni a nagymamámat, hogy éppen most indulok el haza. Ilyen nincs. Azért szórakoztató volt Reni rákvörös feje mindeközben. Mikor kikísért még bocsánatot kért, én pedig megköszöntem a segítséget, és sietve elindultam a... haza.