A hétvégén csak a szokásos dolgaimat csináltam. Még péntek este áthívtam Ricsit és egészen hajnalig videójátékokkal játszottunk, vagyis hagytuk elpusztulni a maradék agysejtjeinket is. Amikor olyan 3 körül kikísértem, észrevettem, hogy a nagymamám még ébren van. Bementem a szobájába, és éppen valami sorozatot nézett és eperturmixot ivott. Csak akkor iszik olyat ha valami gáz van.
-Szia, Cortez! - boldogan mosolyogva köszönt.
-Mi a helyzet? - leültem mellé az ágyába és közben átkaroltam a vállát.
-Csak kicsit féltem a nagyapádat. Már napok óta éjszaka is dolgozik. - motyogta bánatosan. utálom ha szomorú. Ilyenkor olyan mintha engem szúrnának szíven egy késsel.
-Miért kell ennyit dolgoznia mostanában? - már előre tudtam a választ.
-Nem állunk most olyan jól...
-Anyáék elfelejtették küldeni a pénzt?
-Cortez, nem kellenek ők nekünk.
-Az a minimum, hogy kifizetnek engem, nem? Hogy gondolják, hogy el tudtok tartani? - idegesen túrtam bele a hajamba. Remegtem. Kedvem lett volna szétütni valamit. Sose voltam még ennyire ideges.
-Cortez, semmi baj. Holnap felhívom őket és rendezem. - nem mondtam semmit. csak bámultam a tv-t. A szüleim nem lehetnek ennyire naivak. Tudják, hogy nagyapa így is rengeteget dolgozik, hogy el tudjon tartani hármunkat, de ha még pénzt se küldenek abból nem futja ki semmire. Egyedüli gyerek vagyok, és még engem is elfelejtenek néha. Őszintén, tényleg ennyire nem jelentek nekik semmit? Nem értem. Én mindig próbálom a lehető legjobbat kihozni ebből a helyzetből, de nagyon megnehezítik a dolgomat. Néha azt gondolom, hogy csak véletlen születtem.
-Feküdj le mostmár! - rángatott vissza nagymamám a valóságba.
-Rendben. Jó éjszakát! - nyomtam egy puszit a fejére és visszamentem a saját szobámba. Levetettem magam az ágyra és sokáig csak a plafont bámultam, és a szüleimen gondolkoztam. Talán sose fogom megérteni őket. Sose fogom megérteni azokat az embereket, akiknek a pénz fontosabb mint a család, a szeretet. Ez nem az én világom. És remélem soha nem is lesz. Lefekvés előtt még gyorsan lezuhanyoztam, aztán felmentem a közösségire. Hajnali fél négykor már elég kevés ember volt fent, de azért így is beszéltem még pár sulis diákkal, meg olyannal, akit a parkban szoktam látni. Természetesen Edina is csak azt várta, hogy fent legyek. Nem bírom a piócákat. Már elnézést, de erre nem tudok szebb szót mondani. Msn-en már csak Zsolti volt fent, de az ő állapota is elfoglalt volt, valami filmelőzetes feltöltésére várt. Azért elküldtem neki a legújabb filmes paródiát az Alkonyat-ról. Jó volt egyet ezek után nevetni.
Szombaton Zsoltival és még néhány deszkás sráccal moziba mentünk. Ricsi a szüleivel volt, Dave pedig még mindig nem tudta megoldani azt az igen fontos dolgot otthon a város érdekében. Valami thrillert néztünk, aminek a végét már az első 10 perc után ki lehetett következtetni, szóval nagyrészt csak azt vizsgáltam, hogy minden popcorn ugyanolyan ízű-e.
Vasárnap megírtam nagy nehezen a kémia házit, és megírtam a francia beadandót, valamint elkészítettem az angol kiselőadásomat. Mielőtt strébernek tűnnék, Edina a kémiát önként átküldte, a francia meg az angol pedig azok a tantárgyak, amikből kivételesen jól szerepelek. És nekem ennyi elég is. Úgyis el akarok húzni az országból ahogy leérettségiztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése