A reggel egyből csodálatosan indult, mikor Kinga konkrétan megfenyegetett minket, hogy menjünk el a jövőhét szombati versenyére Gödöllőre. Természetesen egyikünk sem mert nemet mondani neki. Hatalmas magabiztossággal távozott köreinkből hogy becserkésszen még magának pár strébert, akiket fenyegethet.
Irodalom előtt úgy döntöttem, hogy inkább a teremben maradok. Persze csak azért mert esett az eső. Hoztam magamnak melegszendvicset meg egy dobozos kólát és Green Day-t hallgatva merengtem az élet nagy dolgain. Például, hogy Renin miért áll jól az a garbó. Vagy éppen Kingának hogy van még haja. Olyan erősen húzza meg mindig, hogy az én hajhagymáim sikítoznak tőle. Vagy Zsolti miért eszik egyszerre túrógombócot és kolbászt. A kettő sehogy se passzol. Vagy, hogy Neményi miért ült fel Reni padjára és kezdett neki papolni az olvasás fontosságáról. Vagyis gondolom arról beszélt. Mikor találkozott a tekintetünk lesajnálóan nézett rám. Csak gúnyosan elvigyorodtam, és Ricsihez fordultam, hogy ne kelljen tudomást vennem róluk. Éppen a telefonján döntött valami rekordot és folyamatosan szitkozódott miatta. Ahogy Kardos belépett a terembe sóhajtva kihúztam a fülemből a zenét, és a lehető leglassabban pakoltam el a telefonommal együtt a táskámba. kaptam is érte egy szúrós pillantást. Egyébként ki se kellett mondani a nevemet, én már sétáltam a tanári asztal felé. Valamilyen szonettet kaptam, és Kardos természetesen nem állt meg az egyszerű kérdéseknél. nem kímélt, de nagyjából válaszolgattam. Keveset, de azért valamit mégis. Végül egy kettessel a helyemre küldött. Hurrá. Óra végén mindenki nekem tapsolt, szóval elmondtam valami diplomabeszédszerű dolgot, amin mindannyian óriásit nevettünk. Föcin Reni felelt, és velem ellentétben pár perc alatt ledarálta az anyagot. Jobban mint a tanár a múlt órán.
Tesin mi szokásosan focizhattunk, és még hamarabb is véget ért az óra, úgyhogy felültünk a lelátóra kiröhögni a lányokat. Párban dobáltak medicinlabdát. Igazán szórakoztató volt. Ricsiék végig Edinán szakadtak, aki minél jobban próbálta kitenni nekünk az előnyös részeit, de legtöbbször az lett a vége, hogy közben fejbe dobták a medicinlabdával. Virág és Reni is elég mulatságosak voltak. Vagy inkább röhejesek. Mindkettő nagyon ki volt már. Látszott rajtuk, hogy még pár dobás és ki is terülnek a tornaterem padlóján. Végül aztán Virágnak kiment a válla, amiért sírógörcsöt kapott, így Reni Kingával volt kénytelen folytatni a dobálást. Fentről is látszott, hogy Kinga teljes erőből odavágta Renihez minden alkalommal. Próbáltam visszafojtani a nevetést, a többiek azonban nem voltak ilyen kedvesek. Konkrétan lefordultak a székről.
Órák után megbeszéltük a többiekkel, hogy a parkban találkozunk 7 körül. Hazaérve levágtam magam a kanapára a nagymamám mellé.
-Milyen napod volt? - kérdezte kedvesen.
-Kettest kaptam irodalomból.
-Büszke vagyok. - forgatta a szemét, mire elnevettem magam.
-Kicsit több örömöt!
-Te vagy a világ legokosabb és ne felejtsük el, hogy a leghelyesebb kisunokája.
-Ezt már szeretem! - nevettem.
-Mész ma valahova?
-Este megyek a parkba. Miért?
-A szüleid várnak majd skype-on. - lesütöttem a szemem. -Csak tudni akarják mi van veled.
-Remek. Akkor tízre itthon leszek. - egy erőltetett mosolyt varázsoltam magamra és kimentem a konyhába egy kis nasiért és kóláért. Mikor becsuktam a szobám ajtaját megálltam egy pillanatra és neki támaszkodtam. Nem akartam rossz kedvvel kimenni. Nem akartam, hogy bárki elkezdjen kérdezősködni. Utálom ha valaki látja rajtam a gyengeséget. Nem szeretek mások számára sebezhetőnek látszani. Elég ha egyetlen ember tud rajta a nagyszüleimen kívül. És ő Ricsi. Nem is kell más. Mielőtt befeküdtem volna az ágyba, gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy tiszta pólót. Egyetlen film van, amit legszívesebben halálom után a sírban is megnézném még utoljára. A tégla. Közben néha-néha válaszolgattam ismerősöknek a közösségin, de msn-en nem volt senki érdekes. Reni offline volt, nem is kellett több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése