Október 11., szombat

Sziasztok!

Nem sokáig húznám az időt, csak szeretném ha lehetőleg minél több kommentet kapnék tőletek, hogy megbizonyosodjak, hogy érdemes folytatni ezt a blogot. Előre is köszi és további jó olvasást!:)

A verseny napja. Bevallom, eléggé rossz kedvvel keltem fel szombaton hajnali fél nyolckor. Bár nem az idővel volt a legnagyobb bajom. Valamiért a gödöllői versenyen jár az eszem. Bár Renivel befejeztem ezt az őrült játszmát, azért belül kicsit remélem, hogy mégis megjelenik majd valahol a tömeg közepén. Legszívesebben felpofoznám magam. Miután gyorsan fogat mostam, kicsit hosszabban néztem meg magam a tükörben. Csapzott hajam szokásosan olyan "most keltem fel" stílusban áll, kék szemeim alatt sötét karikák húzódnak az esti szuper sorozatmaraton miatt. Az idő kezdett egyre hűvösebb lenni, szóval egy vastag kapucnis pulcsit vettem rá a fehér pólómra. Nyolckor írt Kriszta, hogy a parkban vár. Nem tudom az ilyet miért kell bejelenteni. Mintha miatta mennék ki. A saját versenyemre. Ami egyébként kilenctől lesz, szóval nem siettem el a dolgot. Odaértem háromnegyed körül, amikor már majdnem mindenki ott volt. Krisztát ügyesen kikerültem, és a többi versenyző között már nem féltem, hogy rám fog ugrani. 

-Idegesnek tűnsz. Ha attól félsz legyőzlek... teljesen megértem. - mondta Ricsi szánakozva.

-Nem. Csak ez a csaj kikészít. - válaszoltam a deszkámat tologatva a lábammal.

-Krisztáról beszélsz, ugye? - erre a kérdésre felé kaptam a fejem. Ott volt a nyelvemen, hogy megmondom az igazat, de nem voltam képes. Ricsinek is ugyanaz lenne a véleménye. Csak bábunak használ a kis játékához.

-Persze. - mondtam. 

-Hát, csak magadnak köszönheted. - tárta szét a karját.

-Túl jól nézek ki. - vigyorogtam rá, mire belebokszolt a karomba, aztán odarohant köszönteni valakit. Hátranéztem az embertömegre. A legtöbben a suliból voltak ismerősek. Néhány embernek intettem is, akik a szünetben ott szoktak velünk ácsorogni. Edináékat is rögtön kiszúrtam, és nagy nehezen rávettem magam, hogy nekik is odaintsek. Talán később megbánom, de mégse vagyok ennyire bunkó.

A verseny úgy zajlott, hogy először szólóban kellett bemutatnunk néhány trükköt. Ezek közül kettőt nekünk kellett kihúzni a zsűriasztalnál, és ha azok nem sikerültek volna, a javításra a saját trükknél volt lehetőség. Én két könnyűt húztam, és még bemutattam legalább öt fajta trükköt, amit régóta gyakoroltam, szóval gyakorlatilag nem is sikerült olyan rosszul. A sulinkból elég jófejek voltak, végig drukkoltak nekem meg Ricsinek is. A szólók után párban mutathattuk meg mit tudunk. Ricsivel a lehető legjobb formánkat hoztuk, minden összejött amit kitaláltunk, szóval ez is elég klasszul sikerült. A verseny végén Kriszta ugrott először a nyakamba. Megköszöntem neki a támogatást és már tovább is mentem Zsoltiékhoz. Dave máris több videót feltett rólunk a youtube-ra. Talán átküldöm majd Reninek.:) 

Egész nap kint voltunk, röhögtünk mindenen, pizzát rendeltünk, hangosan hallgattuk a zenéinket. Egyszóval tökéletes nap volt. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól fog alakulni. Még Kriszta sem idegesített. Igaz, végig ott csimpaszkodott a karomon, amit a legtöbben rossz szemmel néztek, de egy idő után már nem figyeltünk erre se, csak jól éreztük magunkat. Miért nem lehet minden ilyen egyszerű? Ebből kéne állnia az életnek. Ezekből a boldog pillanatokból kéne rengeteget csinálni. Ahogy Zsolti egyszerre próbál két pizzaszeletet betolni a szájába, na az utánozhatatlan. Mellesleg sikerült neki. De nem részletezném.

8 után köszöntünk el, mikor mindenki elindult a városba vagy hazafelé. Dave és Zsolti Kriszta kis csoportjához csatlakoztak, aki könyörgött, hogy menjek én is velük. Zsolti a háta mögött kacsintgatott, Dave pedig szomorú kiskutya fejet vágott. Nem sikerült meggyőzniük.

-Bocs, nagyon elfáradtam.

-Bedobunk valamit és felélénkülsz. - mondta egyből Kriszta.

-Inkább magamat dobom be az ágyba. Na sziasztok. - köszöntem el és fel is pattantam a deszkámra. 

-Tudom, hogy nem vagy fáradt. - hallottam magam mögött azt a hangot. Vettem egy mély levegőt mielőtt megfordultam Szőke haját már csak az utcai lámpa fénye világította meg. Így egész ijesztőnek látszott a sminkje miatt az arca. Az egyik zombis film jutott róla eszembe amit nemrég néztem. A francba, mondott valamit közben?

-Mi a baj? - kérdezte.

-Tényleg csak fáradt vagyok. - hazudtam.

-Bevallom, tényleg nem vagy túl jó kondiban, de ettől csak nem fáradtál el.

-Mi az, hogy nem vagyok jó kondiban? - feszítettem be a bicepszemet.

-Pont ez. - mutatott rá mosolyogva.

-Nézd, erről inkább nem beszélnék. Csak haza akarok menni.

-Elkísérlek, hogy még véletlen se vágj eret útközben. - visszafojtottam egy mosolyt. Vannak a lánynak jó pillanatai is, ez biztos.

-Akkor átadom a pengét, mert pont erre készültem. - sóhajtottam fel. Elnevette magát. Ezután egész jót elhülyéskedtünk hazáig. Ha legjobb lány barátra lenne szükségem, biztosan őt választanám. De sajnos ő többet lát ebben. Ezt onnan is tudom, hogy mikor odaértünk hozzánk, amolyan "csókolj meg" nézéssel ajándékozott meg. Mivel elkísért hazáig, ami amúgy az én dolgom lett volna, adtam neki két puszit mielőtt bementem a házba. Pechemre a nagymamám a nappaliban volt, szóval látta a jelenetet. Felvont szemöldökkel nézett rám a magyarázatomra várva.

-Rajongó? - vontam meg a vállam, mire láttam ahogy visszafojt egy mosolyt.

-Cortez, ne csináld ezt! Ha problémád van Renivel, akkor beszéld meg vele, de ez nem megoldás! - mutatott a bejárat felé. 

-Nem Reni miatt van. Kedvelem a lányt. - mégis mit csinálok?

-Nekem csak az a fontos, hogy boldog legyél. - nem válaszoltam, csak nyomtam egy puszit a homlokára és felmentem a szobámba. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, hirtelen nem is tudtam mihez kezdjek. Fura egy nap volt. Át kell gondolnom a dolgokat. Gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba a laptopommal és egy kólával. Megnéztem a Dave által feltöltött a videókat, és kívülről is legalább olyan jók voltunk Ricsivel, mint ahogy ott éreztem. Fantasztikus érzés ha az ember szeretetből csinálja a hobbit, amit űz. Aztán láttam, hogy Kriszta mindegyik videóhoz kommentelt valamit, Ilyen gyorsan hazaért vagy ezt még a mobiljáról írta? Fura egy lány. Gyorsan ki is kapcsoltam a gépet, és belefogtam egy újabb sorozatba. Azt hiszem új kedvencem van.