Október 7., kedd

Mára újabb két ember betegedett le, Ricsi és Neményi. Bár az utóbbi annyira nem hiányzott, csak annyival nagyobb az esély a felelésre. Első óra előtt Dave laptopján kameráztunk Zsoltival, aki még mindig "szörnyen" beteg volt. Az osztály többi része is odaállt a kamera elé jobbulást kívánni, mire Zsolti állítása szerint jobban meghatódott mint mikor megnézte a Titanicot. Hát azon a filmen én is csak sírni tudtam. 
A sok hiányzó miatt a mai nap elég laza volt. Föcin filmet néztünk, francián pedig a tanár engedte, hogy csendben elfoglaljuk magunkat. Zsolti nélkül ez sajnos majdnem meg is valósult. Lehet én is kiveszek pár nap szabadságot.
-Kicsit fáj a fejem. - súgtam oda Dave-nek. Kinga felkapta a fejét és egyből kiselőadást tartott a tanulás fontosságáról és a lógás hátrányairól. Dave barátommal óra végéig szívtuk a vérét. Még Reni is bekapcsolódott néha-néha. Jó volt látni, hogy végre poénkodott velünk együtt és nem Neményivel beszélgetett a világ nagy dolgairól. Elvégre mindenkinek kell egy kis lazaság.
Suli után megvártam, hogy Dave apja odaérjen, addig pedig hallgattam, hogy már nagyon sokat haladt előre az igen fontos világmegváltó ügyében, szóval hamarosan visszaereszkedik a mi hétköznapi szintünkre. 
-Este várlak msn-en. - köszönt el mikor beszállt a kocsiba. Ebben a pillanatban jött el mellettem Reni, és már azt hittem, hogy vissza se néz mikor hirtelen megtorpant és rám nézett. 
-Szia. - köszönt mosolyogva. 
-Merre mész? - kérdeztem a zenelejátszómat nyomkodva. Nem válaszolt, csak felmutatott az utcára. 
-Akkor várj, én is arra megyek. - felpattantam a lépcsőről, letöröltem a gatyámat és a gördeszkámmal a kezemben odaléptem hozzá.
-Átviszed Ricsinek a leckét? - kérdezte miután elindultunk. Milyen kis naiv. El is mosolyodtam a kérdésen, amibe kicsit belepirult. 
-Tony Hawkozni fogunk. De a lecke se rossz ötlet. - biccentettem mosolyogva. Egy ideig hallgatott, de nem tudta nem megkérdezni. 
-Az mi? - nem is vártam mást.
-Gördeszkás játék. - feleltem sóhajtva. Még mindig a zenelejátszómat nyomkodtam, bár nem volt semmi érdekes benne. De jobb volt mintha idegesen gyűrögettem volna a pulcsim alját, vagy a deszkámat nézegettem volna. Ezután már nem sokat beszéltünk, végül egy gyors köszönés után befordult egy utcába. Ami nem az övéjük volt. Király. Bedugtam a zenelejátszómat és semleges érzelmekkel sétáltam Ricsiékig.

-Mi tartott eddig? - kérdezte az ágyában fekvő, halálosan beteg Ricsi.
-Sétáltam. - vontam vállat. Éppen bekapott egy jó maréknyi nachost miközben gyanakodva felém fordult. 
-Egyedül? - rátapintott a lényegre.
-Nem akarok erről beszélni. Játsszunk! - levágtam magam az egyik babzsák fotelbe és már kezembe is vettem az egyik kontrollert. Ricsi nem kérdezősködött tovább, tudta, hogy majd ha beszélni akarok róla, úgyis fogok. 
A délután gyorsan eltelt, és a francia házit mindenképp meg akartam írni, szóval könnyes búcsút vettem Ricsitől, és elindultam haza. 

A nagymamámat a konyhában találtam meg. Éppen valami fűszeres csirkét sütött. Nyomtam egy puszit a homlokára és kivettem egy tegnapról maradt pizzaszeletet a hűtőből. Meg persze egy kólát.
-Le kéne állnod a kólával. Hogy fog kinézni a fogad 70 évesen?
-Ha nem iszok kólát akkor is úgy fog kinézni. És akkor legalább tudni fogom, hogy megérte. - csak nevetett és intett, hogy menjek fel a szobámba. A szobámban egyből bekapcsoltam a gépem, hogy Dave ne ordítsa le megint reggel a fejemet. Meg amúgy is hiányzott már Zsolti hülyesége. Miközben Zsolti és Dave közös hülyeségeit hallgattam, bevillant egy ablak.

Ricsi: figy tudom hogy nem akarsz róla beszélni de ha mégis akkor velem bármikor

Ezért ő a legjobb barátom. Komolyan nem tudom mi lenne velem nélküle. Még ha ez egy fiútól elég nyálasan is hangzik, nagyon szeretem. Persze ezt senkinek nem kell megtudnia.

Én: holnap beszélünk :D
Ricsi: reméltem hogy nem valami olyat írsz hogy mennyire sokat jelentett ez most neked
Én: nézd amit Zsolti küldött. Sírtam
Ricsi: LOL

Gondoltam elküldöm Reninek is a videót, de épp akkor váltott szürkére a neve melletti kis karika. Meg egyébként se értékelte volna. Mindegy. Nekem azért nagyon tetszett. Este még néztem a tv-ben egy kis South Parkot, de hamar elaludtam rajta. Még mindig megvisel az időeltolódás. Borzasztó.