Október 16., csütörtök

Imádom a csütörtök reggeleket. Szinte mosolyogva kelek fel, mikor már látom magam előtt Reni kétségbeesett fejét rajzórán. Esküszöm minden pénzt megér. Azonban ez az óra nem úgy sült el, ahogy vártam. Én is borzalmas híreket kaptam. Mivel a szünet előtt nem lesz több rajzóránk, Vladár kiadta a házi feladatot, amit párban kellett megcsinálnunk. Ez még nem is lett volna annyira rossz, de a napló szerint osztottak fel minket. Virág boldogan vigyorgott hátra hozzám, még a szemébe lógó haját is kifésülte pár percre. A fenébe! Lehet, hogy Virág egy igazi művészlélek, de borzalmas együtt dolgozni vele. Semmiben nem tudunk megegyezni. Még tovább törte az osztály lelkesedését, hogy pontosan három jegyet fogunk kapni erre a munkánkra. Ha ezt nem hozzuk össze Virággal, beállhatok a sorba Reni mellé. Erről jut eszembe, hogy nálam és Virágnál csak egy rosszabb páros van: Reni és Ricsi. Amikor Reni hátrafordult hozzá, láttam az arcán a pánikot. Ricsi is elég gondterhelt arcot vágott, de őt annyira nem hatotta meg, hogy ebből valószínűleg totális bukás lesz. A feladat egy makett elkészítése volt. A címe pedig: álomház. Egy makett. Még ha rajzolnunk kellett volna, valahogy összehoztuk volna, de egy makett? Míg én csupa divatos cuccal dobnám fel a házat, Virág kifestené pinkre az egészet, rászórna egy kis csillámport, és még talán beletenne egy posztert a kedvenc emójáról. Hát így állunk a feladattal. És ezt november első hetében le kell adnunk. De jól fog telni az első őszi szünetem. Épp a szekrényeknél sétáltam mikor meghallottam Virág terveit az álomházunkról. Azonnal felé fordultam.
-Ezt azonnal felejtsd el! - mondtam határozottan. 
-Miért? - pislogott fel rám Virág. -Juj, tényleg, mi együtt készítjük! - ugrott be neki, és újra elmesélte ezúttal nekem, hogy mik a tervei. Ricsivel kétségbeesetten néztünk össze. 
-Virág! - állítottam le. -Felejtsd el, hogy bármilyen pink szín lesz a házon. 
-De az úgy olyan szép lenne. 
-Fekete lehet, de nem kell hozzá a rózsaszín ablakkeret.
-Márpedig lesz benne pink! - és ez egész szünetben folytatódott. Mondanom se kell, lesz még emiatt pár nehéz délutánom a szünetben. Bár kezet foghatnánk Ricsiékkel. A két legrémesebb páros. 

Duplamatekon haladtunk volna tovább az anyaggal, de senkinek nem volt kedve hozzá, így olyan kérdéseket tettünk fel, amikre ugyan tudtuk a választ, de egyben azt is tudtuk, hogy a tanár hosszasan ki fogja fejteni a választ. Így az első óra elment a kérdezősködéssel. 
Az udvarra egész nap le se mentünk, ugyanis mindenkit nagyon foglalkoztatott ez az álomházas feladat. Kiderült, hogy Zsákra lehet irigy az egész osztály, ugyanis Andris a párja, akinek az apja építészmérnök. Egyből mindenki a barátja lett. Viszont Davenek meg az a remek ötlete támadt, hogy alkalmaz egy mérnököt, aki segíteni fogja a Robival való közös munkájukat. Így jöttek tehát a jobbnál jobb ötletek. Mi Ricsivel javasoltuk a netes sablonletöltést. De mivel nekünk van a legnehezebb dolgunk, ezt csak mi használhattuk. Amúgy ezen a házi feladaton gondolkozott eddig a legtöbbet az osztály. Pont egy rajz feladaton. Azért ez jelenthet valamit.
Suli után elmentünk páran egy közeli plázába, ugyanis Ricsinek megint eltört a deszkája, nekem pedig elszakadt a kedvenc farmerem, szóval sürgős vásárlást kellett megejtenünk. Zsolti pedig éhes volt. Szóval ő addig csak beült a mekibe. Aztán még egy pizzázóba. Fel sem tudom fogni hogy fér bele ennyi kaja. Bár csak másfél órán át zabált folyamatosan. Az nem is olyan rossz idő.
Otthon tovább gondolkoztam ezen a rajzórai feladaton. Sehogy se tudtam összerakni a tökéletes házat, ami Virágnak is jó lenne, és én se hánynám el magam tőle. A neten is próbáltam keresni valami megfelelőt, de valahogy nem találtam deszkás-emó stílusú makettházat. Pech.