November 10., hétfő

Rettentő fáradtan keltem, ugyanis ma hajnalig Greg barátommal beszéltem skype-on. Szülinapja volt szóval mindenképp beszélni akartam vele. Épp a bulijára készült, szóval nem sokáig tudott ott maradni, de nagyon örült, hogy hajnalig vártam miközben másnap suliba kellett mennem. Ilyen az igaz barátság.
Mikor Ricsivel a suli elé értünk, Dave már várt minket. Csillogó szemekkel, látszólag totál kipihenve ácsorgott egyik lábáról a másikra. Majd kicsattant a kipihentségtől. Milyen jó neki.
-Figyeljetek! Sose találjátok ki mit rendeltem Zsoltinak! - lépett oda hozzánk egyből.
-Dupla sajtos Mcroyal nagy sültkrumplival és vaníliafagyival, plusz egy túrórudi? - kérdeztem álmosan.
-Minek rendelném ezt neki? Minden alkalommal ezt kéri a mekiben. - tárta szét a karját Dave, mire csak megvontam a vállam. Ezután legyintve Ricsihez fordult és ismertette vele azt a nagy átverést. Perceken belül megérkeztek Reniék. Virágnak szokásosan csak egy szeme látszott, az is majdnem sírt, Reni meg eléggé csapzottnak tűnt. Biztosan elaludt. Még a fehér blúza is gyűrött kissé, ami mellesleg jól áll neki. Micsoda gondolatok! Inkább Dave-et néztem tovább.
-Hé, Reni, Virág! - szaladt eléjük is Dave. Reni nem tűnt túlságosan megdöbbentnek, szinte egyből elkezdte előhúzni valamelyik házi feladatot, amit már kaptunk. Fenébe, miből volt házi?
-Ha Zsolti kérdezi, nem tudtok semmiről. - nyomta le a lányoknak a szokásos szöveget.
-Dave, mint általában, mi most sem tudunk semmiről. - sóhajtotta Reni, mire lesütöttem a szemem a zenelejátszóra, hogy ne látszódjon a mosolyom. Pedig teljesen lemondtam már róla. Néhány perccel később megérkezett Zsolti. Elég dühösnek tűnt.
-Ki volt az a szemét? - nézett körbe idegesen.
-Miről van szó? - pislogott Virág. Elég jól játssza a tudatlan szerepét. Bár annyira nem vagyok biztos benne, hogy csak tetteti.
-Valaki megrendelt a nevemben egy könyvcsomagot az online áruházból, az előbb jött az e-mail, hogy a futár ma hozza! Világtörténelmi enciklopédiasorozat! Nekem! - kiabált Zsolti. Ricsivel óvatosan összenéztünk, de nem nevettük el magunkat. Hozzászoktunk már, hogy tartsuk magunkat az ilyen helyzetekben. Virágnak fogalma se volt, hogy mi folyik itt. Dave meg eggyütt érző fejet vágott, de meg-megrándult a szája sarka. 
-Azt ismerem, nekem is megvan! - szólalt meg Reni, mire mindhárman felröhögtünk. Erre egyikünk sem készült fel. Reni értetlenkedve, kissé vörös fejjel nézett ránk.
-Az te vagy! Te okos vagy, stréber, és nem félsz a könyvektől! Engem megrémít! Gondolj bele. Egy sorozat! Brr - dörzsölte meg a karját, mintha kirázta volna a hideg. Ő is tehetséges színész, meg kell hagyni.
-Jaj, nem kell ebből ennyire nagy ügyet csinálni! - lépett oda hozzánk Kinga, mire páran összerezzentünk. Mégis mióta hallgatózott itt mellettünk? Ezután Kinga és Zsolti veszekedtek pár percig, majd Zsolti idegesen fordult felénk, hogy tudja, hogy közülünk volt valaki, és ki fogja deríteni, hogy bedobhassa utána a postaládánkba. Jól megszívatna vele. Zsolti ért ám a bosszúálláshoz. Vele sem szórakoznék.
Angolon a tanár már csengetés előtt bent volt a teremben, hogy kiossza a tesztlapokat, így csengetéskor már mindenki sebesen körmölt. Kész lettem nagyjából tíz perc alatt, pont mikor Neményi felállt, hogy kivigye a saját lapját. Ezután ki is mehetett a teremből. Várhatja, hogy Reni menjen utána. Apropó, Reni. Óvatosan megböktem a tollammal, mire egy határozott mozdulattal hátrafordult. Elég feltűnő volt, szóval egyből rámordultam, hogy forduljon vissza. Kissé összehúzta magát mikor a tanár gyanúsan méregetni kezdte, de végül nem szólt semmit.
-Mutasd. - suttogtam neki. Hát, ez valami borzasztó. Azért mindent nem javítottam ki, csak éppen annyit, hogy még ötöst kaphasson.
-Oké, leteheted. - mondtam egy kis idő után. Pár perc múlva elindultam a tanári asztalt felé közben Zsák padjára ejtettem a kis papírt, amit Virág továbbított Reninek. Mielőtt kimentem a teremből még visszanéztem. Nincs kétség. Reni a világ legrosszabb puskázója. A leghülyébb ember is rájött volna mit csinál a pad alatt. Mosolyogva léptem ki a teremből.
Reni a szünetben meg is köszönte a segítséget, amire csak egy vállrándítást adtam válaszul. Mit mondhattam volna? Hogy tudnék még olyat csinálni amiért köszönetet mondana? Nem valószínű, hogy értékelte volna. 
A második angolon ki is lettek javítva a dolgozatok. Renié természetesen ötös lett. Mennyire okos vagyok.:)
Kémián a kémia reakciókat vettük, amiben már elvesztettem a fonalat, mivel Virág minden egyes dologra rákérdezett miután elmondta a tanár. Szóval konkrétan Gondos mondandóját nem hallottam, mert Virág végig kérdésekkel bombázott. Persze válaszoltam amennyit tudtam. Amennyit én is megértettem. Óra végén Gondos bejelentette, hogy a következő óra első felét tarthatná egy diák. Nem néztem ugyan hátra, de szinte láttam ahogy Kinga majd' kiesik a padból, úgy jelentkezik. Ami azonban következett, arra senki sem számított. A legkiemelkedőbb diáknak adta ezt a lehetőséget. Mégpedig Ricsinek. Nagyon tartanom kellett magam, hogy ne röhögjek fel hangosan. 
-Mi? - hallottam meg Ricsi hangját hátulról. Dave és Zsolti nem bírták tovább, a hasukat fogva röhögtek. Egész álló nap ezzel szívattuk, már a végére sajnálni is kezdtem kicsit. De ez haláli. Ricsi a kémiazseni. Még a végén abból kell majd érettségiznie. Totál bukás lenne Reni nélkül az élete. 
Ricsi nem akart ma a parkba menni, amit persze teljes mértékben elfogadtam ezután a nap után. Szerintem ahogy hazaért, leült a gép elé, és Reninek könyörgött egy kis segítségért. Reni persze elkészítette neki az előadást, hogy ne égjen be teljesen. Azért ez se semmi teljesítmény Renitől. Van olyan amiből nem jó? Persze a rajzon kívül. Én nem tudnék ilyet mondani.