Október 31., péntek

Reggel megint fel kellett kelnem nyolckor, ugyanis az esti halloween buli miatt kilencre be kellett mennünk a suliba. A suli környékére érve egyáltalán nem úgy látszott mintha éppen szünet lenne. Ugyanannyi diák özönlött be az iskola kapuján mint egy normál hétköznapon. Máday kivételesen csak a gördeszkák miatt állított meg minket, még Virágot se szólta le a halálfejes pulcsija miatt. Úgy tűnik ezen a napon minden elfogadható volt. Ennyi erővel jöhettem volna fürdőgatyában. 
Az osztályfőnök már a teremben várt minket. Kiadta a feladatot, miszerint töklámpást kell készítenünk, ami az esti jelmezverseny kelléke lesz. Egyébként nem is volt olyan rossz bent lenni, az osztályban elég jó hangulat alakult ki perceken belül. Élveztük, hogy mászkálhattunk, kedvünkre ordibálhattunk a terem túlsó végébe, és hangosan hallgathattunk bármilyen zenét. Mi négyen összeoltunk pár asztalt és miközben próbáltunk valamit kifaragni a kis tökökből, nagyokat röhögtünk Dave videóin. Hihetetlen, hogy mindig talál valami újat és még jobbat mint az előzők. Közben be kell valljam, többször néztem oda Reniék hármasára. Vagyis igazából négyen voltak, csak Kinga nem éppen a munkával foglalkozott, hanem az a-sokhoz járt át, hogy végigkérdezze őket, minek akarnak este öltözni. Reni és Virág boldogan csinálták a kiadott feladatot azonban Neményi arcán szokásosan ott ült a mindent elsöprő világfájdalom. Hogy létezik olyan ember, aki ezt kibírja?
Délig sikerült is mindenkinek befejeznie a tökfaragást. Összességében nem lettek rosszak, mindenki belevitt egy kis egyéniséget. Zsoltié például (elmondása szerint) olyan arcot vágott, mint aki mentem éhen hal, Neményié tátott szájjal "ordított", Virágénak szomorúan legörbült a szája, Renié egyszerűen csak mosolygott (milyen eredeti), Dave-é fél szemmel kacsintott, a többieké meg elég horrorfilmbe illő volt. Főleg Andrisé és Robié. Én azokat ki se tenném este. Mikor kész lettünk, az igazgató, Máday, és Vladár körbejárták a termeket, hogy 1-5-ig pontozzák a tököket. Nem lettünk elsők, mert volt olyan osztály, amelyik minden egy tökre max pontot kapott, de megnyugtató volt, hogy az osztályfőnökünk szemében mi voltunk a nyertesek. Még majdnem el is sírta magát. Hát, legalább valaki bír minket.
Az eredményhirdetés után mindenki hazamehetett, hogy legyen idő készülni az esti bulira. Nem mintha olyan sokat kellett volna készülnöm, hiszen varázslónak készültem, így csak felvettem egy fekete köpenyt mielőtt elindultam volna vissza az iskolába. A tornaterem tényleg szépen fel volt díszítve, lehetne mindig ilyen hangulatos. Legalább a tesi óra élvezhető lenne. A lelátók félhomályban úsztak, ami teljesen jól passzolt a sok fekete ruhás diákhoz, akik szétszórtan beszélgettek egymással a teremben. A felállított színpadon a stúdiósok szolgáltatták a háttérzenét. Mikor beléptünk éppen a Thriller ment. Hatásos belépő. Szinte minden osztálynak megvolt a maga stílusa, úgyhogy elég szorosra sikerült a jelmezverseny. Fél hétkor a délelőtti hármas ismét körbejárt, hogy pontozzák a jelmezeket. Döntetlennel elsők lettünk a 10/b-sekkel, szóval eléggé feldobódtunk. Egyértelműen mi vagyunk a legjobb osztály. Ezután újra elindították a zenét, de mostmár hangosabban, így az egész iskola összegyűlt a színpad előtt táncolni. Kivéve néhány kilencedikest. A legtöbbeknek új volt ez az egész, de mi már tudtuk az idősebbektől, hogyan is működik ez a buli, szóval nyugodtan ráztuk lent a többiek között. Dave megosztotta velem a tervét, amin nagyon röhögtem, és el is indultam a lelátó felé, hogy megkeressem Zsoltit. Csak Reniéket találtam fent ülni, így az alattuk lévő székre leültem, és fél füllel hallgattam, ahogy Neményi panaszkodik, hogy mekkora hülyeség, hogy a lányok táncolni akarnak. Ez melyik korból maradt vissza? Esküszöm nem normális. Ráadásul egy lánynak mondja. Sose lesz barátnője. hunyorogva néztem a táncteret, és másodperceken belül ki is szúrtam Dave-et, aki az udvar felőli bejárat felé biccentett, amin éppen akkor lépett be Zsolti. Elindult felém, hogy majd leül, így intettem Dave-nek, hogy kezdheti. Féloldalt hátrafordulva mondtam Reninek, hogy nézze Dave-et, így kimentve őt a kínos beszélgetésből. Szinte láttam, ahogy hunyorog a tánctér felé. Dave odament Tarr Zsófiához, akit már egyszer rendesen felidegesítettünk, és beszéltek valamit. Végül a lány idegesen összefonta a karjait és a fejét forgatta körbe-körbe. A tekintete megállapodott rajtunk. Ebben a pillanatban ért hozzánk Zsolti és le is ült mellém.
-Hé, kértek? Most vettem a büfébe. - nyújtott körbe egy sajtos rudat. Mosolyogva leintettem és tovább néztem a 12/a-s lányt, aki felénk közeledett. Felcsörtetett a lépcsőn és megállt Zsolti mellett.
-A haverod azt mondja, hogy bármit megadnál egy táncért velem. - szólalt meg jellegzetes mély hangján. Majdnem felröhögtem hangosan, így inkább ismét a táncteret figyeltem, hogy ne kelljen Zsolti fejét látnom.
-Mi? - kérdezte Zsolti.
-Nem bírom az ilyet, de legyen. Gyere! - ragadta meg a lány Zsolti karját. Közben megérkezett Ricsi is mellém, aki szintén küszködött a nevetéssel.
Mi? - ismételte Zsolti, egyre kétségbeesettebben. Úgy csináltam mintha az orromat vakarnám, ugyanis nem bírtam tovább.
-Nem, most nem jó, éppen eszek. - erre Ricsiből és belőlem egyszerre robbant ki a nevetés. Szerencsére ők már nem láthatták, ugyanis Zsófi addigra már a tánctér felé húzta Zsoltit. Zsolti persze hiába tiltakozott, a lány sokkal erősebb volt nála, így pillanatok alatt már a táncolók között voltak. Mi meg a hasunkat fogva röhögtünk a lelátón. Kinga jelent meg, és megkérdezte, hogy táncos kedvemben vagyok-e. Ezt nem teljesen értettem.
-Ugye nem kérsz fel? - röhögtem fel ismét.
-Én nem, de más biztos. - kicsit közelebb hajolt és úgy fojtatta. -Edina a következő lassúnál fel fog. -na ne már! Csak ez hiányzott!
-Kösz, hogy szóltál! - mondtam neki hálásan és intettem Ricsinek, hogy büfébe kéne mennünk, így megúsztam ezt a lassúzást. Ezután már a büfében ragadtunk. Szerencsére ott is sokan voltak, így folyamatosan volt valami társaságunk, és Edina se talált meg, hogy felkérjen. Nem akartam ilyen lenni, de ha nem tudja megérteni, hogy nincs szükségem rá, akkor nem tudok mást tenni. Végül Zsolti is megjelent, totál kikészülve ugyanis legalább egy órán keresztül táncolt Zsófival. Ismét jól kiröhögtük. Összességében megint egy jó estét tudhatunk magunk mögött.