November 18., kedd

Bár este hamar elaludtam Dave fárasztása miatt, reggel magamhoz képest nagyon korán fent voltam már, és csak forgolódtam egy ideig. Valamiért kíváncsivá tett, hogy vajon mit tervezhet Dave. Ahogy ismerem, valószínűleg egész éjszaka a tökéletes, feltűnésmentes tervet dolgozta ki, hogy kiderítsen valamit Reni érzéseiről. Vagy a másik lehetőség, hogy már el is felejtette az egészet. Dave esze egészen máshogy jár, mint a többi emberi lényé, így nála sose lehet tudni. Mondhatni teljesen kiszámíthatatlan. 
-Cortez, te még itthon vagy? - fogalmam sincs nagymamám mióta állt az ajtóban. 
-Nem érzem valami jól magam. - fogtam meg a fejem fájdalmas arckifejezéssel. Nagymamám csípőre tett kézzel állt meg az ágyam mellett.
-Történt valami, amiről tudnom kéne? - kérdezte.
-Csak bízz bennem! Nekem ma nem szabad bemennem! Volt egy álmom. - színészkedtem.
-Hogy egyest kaptál irodalomból? Nem álom volt, tegnap megtörtént. Szóval jobb lesz ha most felkelsz és elindulsz kijavítani. - pár pillanatig csak döbbentem ültem, miután becsukódott az ajtó a nagymamám mögött. Ez aztán váratlanul ért. De ő az egyetlen, akivel nem mernék feleselni. Gyorsan felkaptam egy pólót meg egy farmert, és már indultam is lefelé a lépcsőn. Mikor elsiettem a nappali mellett, láttam nagymamám elégedett arckifejezését. Büszke magára az öreglány. Van is miért. Mindig is jó játékos volt. A lehető leggyorsabban mentem, így még éppen odaértem mikor a többiek mentek befelé az épületbe.
-Hol voltál? - kérdezte Ricsi.
-Segítenem kellett otthon. - legyintettem. Ricsi gyanúsan méregetett, de aztán annyiban hagyta. A teremben még nem voltak ott Reniék, szóval csak lehuppantam a helyemre és csengetésig lehajtott fejjel zenét hallgattam. Ricsi bökött oldalba mikor a tanár belépett. Reni és Virág még mindig nem voltak bent a teremben. Ahogy Neményi se. Tudtam, hogy nekem sem kellett volna bejönnöm. Tényleg volt egy megérzésem. Kardos már hajnali nyolckor elemében volt, egyből darálni kezdte az anyagot. Körülbelül öt perc késéssel érkeztek meg Reniék. Meg Neményi. Ezek valahol együtt voltak? Mikor Neményi eljött mellettem, egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk. Az összes felé irányuló haragomat beleadtam abba a nézésbe. Gúnyosan mosolyogva haladt tovább. Azt hiszi övé a győzelem. De meglátjuk ki nevet a végén. Csak ezután vettem észre, hogy Reni sapkában ült be az órára. Látszik mennyire szétszórt. Gondolom neki is jól indult a reggele. Kardos már éppen folytatta volna az órát, de Renire nézve megakadt egy pillanatra.
-Reni, levennéd a sapkád? - nem mondanám, hogy ez kérés volt. Reni lassan odanyúlt és lehúzta a fejéről, aztán az asztalra könyökölt és a haját lapítgatta egész órán. Vajon mi baja lehet? Megint nem jegyzeteltem egész órán, ugyanis ahányszor csak megrázta a haját, mindig megcsapott a samponjának illata. Ez elég nyálas, de nem tudok vele mit tenni. Tényleg baromi jó illata van. 
A nap többi része a szokásos módon telt el. Dave semmi jelét nem mutatta annak, hogy ki akar bármit is deríteni, Zsolti is eléggé lapított, Ricsi meg csak adta önmagát. Mintha a tegnapi beszélgetés meg sem történt volna. Mondjuk lehet, hogy ők is furcsállták, hogy ahogy kicsengettek, Reni azonnal kapta fel a sapkáját és rohant kifelé a teremből. Fogalmunk sem volt mi lehet a baja, szóval valószínűleg ezért nem próbálkoztak.
Otthon nagymamám kiselőadást tartott, hogy ő nem kicseszni akar velem, de ha megbukok a szüleim biztosan nem fogják hagyni, hogy ebben az iskolában maradjak. És ő pontosan tudja, hogy ebben az iskolában akarok maradni. Legfőképpen ebben az osztályban. 
-Ígérem, jobban fogok próbálkozni. - sóhajtottam végül. 
-Mész csütörtökön Renihez? - kérdezte.
-Azt hiszem. Igen. - harapdáltam az alsó ajkamat. Már múlthét csütörtök óta egy szót se beszéltünk. És akkor is csak verset elemeztünk.
-Egyszer átjöhetne ő is. Jó hatással van rád. Akár beismered, akár nem. - mondta, majd kiment a konyhába teát főzni. Hogy érti, hogy jó hatással van rám? Máshogy viselkedek miután egész délután vele vagyok? Vagy azóta, hogy szeptemberben megláttam? Vagy csak azóta, hogy rájöttem, hogy mennyire nem érdeklem? Nem vettem észre magamon, hogy megváltoztam volna. De van valaki, aki ezt megmondhatja. 
Ma is későig fent voltam, ugyanis megvártam amíg Greg barátom fent lesz Skype-on. Azt mondta, hogy ő nem vette észre semmiféle változást, ugyanakkora idióta vagyok mint eddig. Hát, egy ilyen jó barát véleményére sokat adok.:)