November 12., szerda

Ricsi totál be volt már zsongva mire odaértünk a suli elé. Mondta, hogy Reni tegnap átküldte neki az egész előadást, de egy szót sem értett belőle, így Reninek konkrétan meg is kellett tartani azt az előadást. Nekem pedig Edina írogatott tegnap egész este. Szívesebben készültem volna inkább én is egy kémi előadásra, minthogy vele beszéljek. ár kedves volt tőle, hogy elhívott moziba. Ha fizetné a jegyemet még el is mennék vele.
Második óra elején Gondos csak leült a tanári asztalhoz és már hívta is ki Ricsit, aki remegő lábakkal lépett ki az osztály elé, a füzetét pedig olyan szorosan fogta, hogy elfehéredtek az ujjai. Mellesleg esze ágában sem volt bemásolni az anyagot, egyszerűen kinyomtatta Reni e-mail-jét. Mikre nem jó a technika. Az osztály nagy része jegyzetelt közben, csak Dave és Zsolti röhögtek folyamatosan ott hátul. Én is tudtam volna mosolyogni, de nem volt szívem. Ebben a helyzetben valószínűleg nekem is szükségem lenne a legjobb barátom támogató pillantásaira. Zsolti és Dave szórakozásának meg is lett a következménye ugyanis Gondos óra végén beszedte a füzetüket, és órai munkára egyest kaptak mindketten. Ricsi meg persze kapott egy szép nagy ötöst. Gondos úgy mosolygott rá, hogy azt hittem még a fejét is megsimogatja. Elég ijesztő volt, szóval gyorsan kihúztunk a teremből.
Tesin szalagavató-próba volt a tizenkettedikeseknek, így lett egy lyukas óránk. Ezt kihasználva vettünk a büfében mindenféle finomságot, utána felültünk a lelátóra kiröhögni a végzős fiúk bénázását. Mi se lehetünk jobb táncosok, de nekünk van még időnk szépíteni. Ők viszont elég csúnyát fognak esni ha így folytatják. 
Mivel Ricsi délután végre szabad volt, ezért hosszú idő után újra találkoztunk a parkban. Most már viszont nagyon kinevettem a kémia előadása miatt. Először csak csendben tűrte a megaláztatást, de végül ő is hangosan nevetett. Be kell vallani, tényleg elég nevetséges szituáció. Mindenki nagyon örült, hogy végre mindketten megjelentünk, és persze e nemes alkalomból Edina is épp arrafelé járt a barátnőivel. 
-Akkor eljöttök hétvégén moziba? - kérdezte nyájas hangon mikor Ricsivel éppen indultunk hazafele. Ricsivel összenéztünk, és azt hiszem gondolatban megbeszéltük a dolgot. Úgyis meg akartuk nézni azt az új Leonardo DiCaprio-s filmet, szóval még jól is jött. Nem kell velük foglalkoznunk közben.
-Mehetünk. - vontam meg a vállam közömbösen. Ricsi helyeslően bólintott egyet. 
-Szuper! Cortez, este írok! - köszönt el Edina. Épphogy csókot nem dobott. A hideg is kiráz tőle.
-Lecserélted végre Renit? - röhögött Ricsi miután elhagytuk a park területét. 
-Nem volt mit lecserélni. - válaszoltam. Sejtelmesen mosolygott és annyiban hagyta, nem faggatózott róla. És ezért hálás voltam neki. 
Otthon láttam a neten, hogy többen ezerrel készülnek a töri tz-re, amiről fogalmam sem volt addig a pillanatig. Így elővettem a könyvem és átolvastam egyszer az egészet, hogy valami fogalmam legyen a dologról. Amúgy meg ott ül előttem Reni, szóval elég nagy protekcióm van szerencsére.