November 14., péntek

A tegnapi korrepetálás nem ment valami fényesen. Annyiból állt, hogy verset elemeztünk, de azonkívül egy szót se beszéltünk. Valahogy nem volt közös témánk. Biztos még a történelem okozta sokk hatása alatt állt. Vagy tényleg ennyire nem érdeklem. Nem is fontos.
Holnap lesz a szalagavató, szóval ma már nemigazán foglalkoztunk semmivel, a legtöbb tanár sietősen bejött a terembe óra elején, annyit mondtak, hogy csendben foglaljuk el magunkat, és már távoztak is. Az egész egy szempillantás volt. Az utolsó órán már nem is a helyünkön vártuk a tanárt, amit egyébként észre sem vett, mivel egy pillantásra sem méltatott minket. Minden napnak így kéne telnie. Ezenkívül az osztályfőnök minden szünetben bejött a termünkbe, hogy megkérdezze, elmondta-e már mi a holnapi program. Egy idő után már egyszerre válaszoltuk, hogy természetesen. Néhány óráról ki is kellett mennünk, hogy segítsünk díszíteni az aulát és az udvart. Mi ezt kicsit elhülyéskedtük, de azért nem rontottuk el a díszítést. Végülis pár év múlva mi is ugyanitt fogunk idegeskedni tizenkettedikesként. 
Délután Ricsinél tartottunk egy kis szokásos videójáték-maratont, csak azután mentünk ki a parkba. Vagyis mentünk volna, de mikor megláttuk, hogy Edináék már ott röhögcsélnek Zsoltiékkal, inkább irányt váltottunk és elmentünk a közeli plázába. Tele zabáltuk magunkat a palacsintázóban, aztán nézegettünk mindenféle deszkás cuccot. Ricsi a biztonság kedvéért vett egy új lapot. ugyanis minden hónapban eltörik minimum két lapja. Hát, ebben a hónapban még nem tört el neki egy se, szóval már nagyon készül a nagy eseményre. Kinek mi a fontos esemény az életében.:)
Este nem találtam otthon senkit, de nagymamám hagyott egy üzenetet, hogy átment a szomszédba teázgatni. Rendeltem magamnak pizzát, kezembe vettem pár kólát és nekiálltam sorozatot nézni. Többen ajánlották már a Walking Dead-et, de valahogy sose vitt rá a lélek, hogy elkezdjem. Nem is jött be annyira, ugyanis már az első résznél bealudtam. Elkönyveltem annak, hogy nagyon fáradt voltam, és egyszer elkezdem újra, hátha mégis megszeretem. Érzem, hogy valamikor ez lesz az új kedvencem.