November 15., szombat

A szalagavató napja. Délután negyed hat körül magamra kaptam az öltönyömet, aztán már indultam is vissza a suliba. Szombaton. Nem is értem miért nem jelentettem beteget vagy valami. Talán azért, mert ott mélyen, legbelül kíváncsi voltam erre az egészre, hogyan zajlik. Végülis egyszer nekem is túl kell majd esnem rajta. A suli előtt rengeteg diák és szülő tolongott, szóval csak beálltunk a sorba és mint a heringek, benyomultunk az aulába. Máday a szokásos helyén állt és eligazította a szülőket, valamint nézte, hogy a diákokon megfelelő öltözék van-e. Persze most a szülők előtt csak kedvesen odahívja magához a kiszemelt áldozatot és csendben fenyegeti meg. Szerintem ez még rosszabb mintha ordibálna. 
A tesiterembe lépve mindannyian eltátottuk a szájunkat. A lépcsőket és a lelátók korlátjait mind feldíszítették, ahogy a színpadot is, ahová a fények irányultak. Nem volt túl giccses, de azért egyszerű sem. Pont illett egy szalagavatóhoz. Összességében elég szép munkát végeztek, akik a tesitermet csinálták. Bár, azért ránk se érkezhetett panasz. Az aula is remekül néz ki. Az osztályfőnök leültetett minket lentről a harmadik sorba, és kérte, hogy most kivételesen maradjunk csöndben. Persze, hogy most kivételesen megtettük, ugyanis kíváncsiak voltunk, mi vár ránk három év múlva. Nem sokkal utánunk megjöttek Reniék , majd az osztály többi tagja is, így már teljes volt a létszámunk. A lelátók egyébként dugig megteltek a diákok rokonaival, szóval levegőt se nagyon lehetett kapni. Folyamatosan villogtak a fényképezők egészen hat óráig, amikor a lelátó fényei szinte teljesen elsötétedtek, és minden fény a színpadra irányult, ahol az igazgató köszöntött minden osztályfőnököt, rokont, a diákokat, és végül a végzősöket. Ekkor egy másik lámpa a tesiterem udvar felőli bejárata felé irányult, ahol bevonultak a tizenkettedikesek. A szalagtűzés körülbelül fél óra volt, közben végig villogtak a vakuk. Amíg a végzősök átöltöztek a keringőhöz, az énekkar szórakoztatta a népet, aminek Zsák barátunk is a tagja, így állva tapsoltunk mikor végeztek a számukkal. Ilyen az igazi összetartás. Ezután jöhetett a keringő. Ahogy jöttek be újra a terembe, minden egyes fiú arcán rémületet véltem felfedezni. Csoda, hogy nem hányták el magukat. Maga a tánc egyébként szép, mutatványos volt, de ez a zene mellé borzasztó. Nem is értem próbákon hogy bírták ezt egymás után vagy hússzor meghallgatni. Mivel minden osztályban több fiú van, mint lány, ezért alsóbb éveseket szoktak felkérni. Több tizedikest meg tizenegyedikest is felismertünk a táncolók között.
-Hé, Zsolti, ott a barátnőd! - mutatott Dave Tarr Zsófi felé, aki egy tizedikes fiúval "táncolt". Mindenki nevetett Zsoltit kivéve.
-Vicces vagy. - fonta össze maga előtt a karjait sértődötten. 
A keringő után következett a tanárok tánca, amin betegre röhögtük magunkat. Ez volt a legjobb része szerintem az egésznek. Már megérte bejönni azért, hogy lássam Gondost a táncparketten. Haláli. Ezután jöttek az osztálytáncok, amik nem voltak túl érdekesek, és végül a zárókeringő következett, amikor a szülők táncolhattak a végzős diákokkal. Hát, ilyen egy szalagavató. Jó lesz előre felkészülni erre a zenére. De azt hiszem ezzel az osztállyal még a sok táncpróba is élmény lesz.