Október 22., szerda

Nem is utálom annyira ezt az ünneplőt. Kifejezetten érettnek éreztem magam a tükör előtt állva az új öltönyömben. Már csak egy pohár pezsgő hiányzott a kezemből és igazi üzletember kinézetét keltettem volna. Már kaptam volna fel a deszkámat, de az öltönyhöz ez valahogy nem passzolt, úgyhogy ma gyalog tettem meg a utat az iskoláig. 
Amikor megjöttek a lányok, Virág egyből elkezdett hisztizni, hogy mennyire nem ér, hogy rajtunk bezzeg lehet nadrág.
-Még szép, hogy lehet, ez francia suli, nem skót. - röhögte ki Zsolti. Reni halványan elmosolyodott, ezután csak annyit láttam, hogy folyamatosan igazgatja a szoknyáját. Legszívesebben már mondtam volna neki, hogy teljesen jól néz ki, nincs szükség az idegeskedésre. Vajon kinek akarhat tetszeni? Bele se akarok gondolni. Virág elvonta a figyelmem azzal, hogy Dave óráját csodálta.
-A víz alatt kétezer méterig jó. - ebben mi a logika? Ki a fene menne le addig?
-És mégis mikor merülsz le két kilométerre? És hova? - kérdeztem, azt hiszem jogosan.
-Nem mindegy? A lényeg, hogy ha akarnék, az órám kibírná. - úgy vigyorgott, mint egy kis jóllakott óvodás. Hát, ha ez neki megéri. Itt az élő példa, hogy mennyire be lehet csapni az embereket a mai világban. A következő pillanatban Neményi lépett oda hozzánk. Próbáltam szemmel gyilkolni, de sajnos nem jött össze. Még gyakorolnom kell otthon. Még az öltözéke is felidegesített. Abban is eltért az összes többi embertől. Hagyta, hogy az ing kilógjon a zakó alól, és a nyakkendőjét se kötötte meg, csak hanyagul a nyaka köré dobta. Ez aztán a lázadás. Vigyázat, ezzel a gyerekkel aztán nem lehet viccelni! Minden elismerésem, Neményi Arnold.
-Neményi, alig ismertelek meg az őrült bölcsész jelmezed nélkül. - mondta Zsolti, és jót röhögött a saját poénján. Nem tudtam vele nevetni, csak a fogamat csikorgattam. Remélem nem azért van itt, mert összejött Renivel, és így azt hiszi, hogy mostmár közénk tartozik. Bár akkor már láthatóvá tette volna velünk valahogy, ha együtt lennének. Mégis mi másért jönne ide? Ráadásul becsöngetés előtt? Nem reagált Zsolti beszólására, csak unottan megforgatta a szemét. Mi zavartalanul sztorizgattunk tovább, még én is próbáltam figyelmen kívül hagyni a kis nyomit. Becsöngetés előtt kicsivel együtt mentünk be az épületbe. 
-Antai-Kelemen, azonnal tedd el a zenelejátszód! - ordított le egyből Máday. Csak kedvesen intettem neki, mire még idegesebben nézett rám, és azt hiszem úgy fújtatott mint egy bika, mikor támadásra kész. Inkább sietősre vettük, de még hallottuk, hogy Neményit is leszidja az öltözéke miatt. Úgy kell a laza csávónak.
Az osztályfőnök a tornaterem bejáratánál várt minket, és mondta, hogy a lelátó melyik oldalára üljünk. Reniék hárman beültek Zsák és Gábor közé, mi pedig négyen leültünk eléjük, az ünnepség pedig perceken belül el is kezdődött. Azt hiszem már akkor elkezdtem unatkozni mikor elhalványultak a fények. De most komolyan, mi értelme? Így is elég álmosak vagyunk. A színdarab előtt az igazgató mondott egy rövid beszédet. Már ha a 10 perc rövidnek számít. Mielőtt elaludtam volna, bekapcsoltam a zenelejátszóm és max hangerőre tekertem. Csak akkor vettem ki, mikor Zsolti szólt, hogy hallgassam meg ahogy beveszi a szájába a robbanós cukorkát amit az előbb vett a büfében. Szóval egészen felébredtünk mindannyian, míg egyszer csak egy pálca csapott sorban mind a négyünk fejére. Döbbenten fordultunk hátra, először Reniékhez, de aztán megláttuk mögöttük Mádayt. 
-Kérem! Mindet! - nyújtotta ráncos kezét idegesen. Sorban hátraadtuk a zenelejátszókat és a telefonokat. Szomorúan előrefordultunk, csak Zsolti mosolygott magában amiért nem vették el a robbanós cukorkáját. Le is pacsiztam vele, de abban a pillanatban Reni megkocogtatta a vállát.
-A cukrot is kéri. - suttogta. Zsolti világfájdalmas képpel hátradobta neki. Ezután már kénytelenek voltunk az előadást nézni. Arra emlékszem, hogy láttam Kingát megjelenni a színpadon, aztán arra keltem fel, hogy Kinga meghajol, és az egész iskola tapsol. Már amennyi ember felkelt a műsor végére. 
Ezután a borzalmasan hosszú előadás, vagyis alvás után másra se vágytam, csak zavartalanul ülni a parkban. esetleg pizzát rendelni, és éjszakáig lógni a többiekkel. És ez meg is valósult. Nem ejtettünk meg semmi kínos témát, csak röhögtünk mindenen és mindenkin, valamint literszámra ittuk a cukros üdítőket.