November 21., péntek

Végre a hét utolsó napja. Már kicsit elegem van ebből a hétből. Az egyetlen érdekes dolog a mai napon az volt, hogy második órán, irodalmon elkezdett havazni. Én nagyjából ülve aludtam, szóval csak akkor vettem észre, mikor Virág felkiáltott. Szinte mindenki felpattant és valamelyik ablakhoz sietett. Legtöbben ezt azért tettük, hogy teljen az idő az órából, de például Virág tényleg csodálkozva nézte ezt az igen furcsa jelenséget. Kardos néhány perc múlva mindenkit a helyére ültetett, de a lelkesedésünket már nem tudta letörni. Szünetben mindenki az udvaron lógott, és bár a hó egyből elolvadt, ahogy földet ért, azért mindannyian örültünk neki. Vagyis majdnem mindannyian. Neményi szokásos undorodó arckifejezésével támaszkodott a falnak az árkádok alatt. Reni mellette állt és a néhány méterrel arrébb álló Virágon mosolygott, aki nyitott szájjal várta, hogy a szájába essen pár pehely. 
Otthon azonban már sikerült elrontani a kedvem. Nagymamám csak rám várt a nappaliban ülve. 
-Cortez! 
-Baj van? - kérdeztem egyből.
-A szüleid idegesen hívtak fel az előbb. Vártak téged tegnap este skype-on. Hálaadás volt. - ezt teljesen elfelejtettem. Már annyira megszoktam az itteni életet, hogy nem is vettem figyelembe, hogy november negyedik csütörtökje volt tegnap. Ami az amerikai Hálaadás. Ami a szüleimnek az egyik legfontosabb ünnep. Mondhatni fontosabb mint a szülinapom. Bár annál még a macskájuk szülinapja is fontosabb. Mindegy.
-Nagyon fáradt voltam. Kiment a fejemből.
-Tudod milyen fontos nekik. Ráadásul karácsonykor nem tudod őket hívni, mert elutaznak majd.
-Mi? Hova?
-Azt hiszem Ausztráliába mennek. Melegebb éghaljatra vágynak. - melegre vágynak? És nem gondolják, hogy esetleg én is velük tartanék?
-Mondtak még valami érdekeset? - kérdeztem végül.
-Csak csalódottak voltak. Ennyi. 
-Ezt talán túlélem. - ezzel befejezettnek tekintettem a beszélgetést és fel is mentem a szobámba. Mivel kicsit még mindig esett a hó, felhívtam Ricsit, hogy átugorhatok-e. Hallotta a hangomon, hogy valami nincs rendben, szóval egyből rávágta az igent. Nem is csináltam semmit, csak visszavettem a kabátomat és ismét kiléptem a fagyos levegőre. Pár perc séta után meg is érkeztem Ricsiékhez. Éppen egyedül volt otthon szerencsére.
-Mi a gáz? - kérdezte amint felértünk a szobájába.
-Tegnap volt Hálaadás én meg átaludtam. - tártam szét a karom.
-Na és? Lesz jövőre is. - fintorgott Ricsi, amire muszáj volt nevetnem.
-Csak nekik ez a legfontosabb.. - magyaráztam.
-Nem várhatják el, hogy suliidőben fent legyél hajnali kettőig. - vonta meg a vállát.
-Ezt tényleg te mondtad?
-Kivéve ha Lost van. - ezen megint nevetnem kellett. Azt hiszem kijelenthetem, hogy Ricsi ismer a legjobban. Persze a nagyszüleim után. 
-Na, és mi volt a korrepetáláson? - kacsintott rám.
-A gördeszkázásról kérdezett. - tártam szét a karom tanácstalanul. Ricsi furán nézett rám.
-Közös témát keresett. - gondolkodott el.
-Bármilyen fura, erre magam is rájöttem. - sóhajtottam.
-De miért kérdez ilyet, ha suliban rád se néz?
-Gondolom kedvességből. Ő ilyen. Jól nevelt lány. - vontam vállat. Ricsi egy ideig csak bambult maga elé, ahogy én is, aztán végül ő szólalt meg.
-Tony Hawk? - kérdezte.
-Még szép! - ültem fel egyből, és előkészültem a szokásos tevékenységünkhöz. Jó volt kicsit kiereszteni a gőzt. Még ha egy kis időre is, de elmenekültem a problémáim elől. Ráérnek.