November 4., kedd

Elég laza nap volt. Megjelent a suliújság novemberi száma, így amikor beléptünk az épületbe, mindannyian vettünk magunknak egy példányt, és Máday ordibálását figyelmen kívül hagyva olvasgattuk. Persze Reni ajánlói érdekeltek a legjobban. Filmekből tudtam volna jobbakat erre a hónapra, de összességében nem lett annyira rossz. Bár a könyvekből nem sokat ismertem. A terembe érve majdnem lefejetettem Neményivel a padot, mikor meghallottam, hogy agyon dicséri Renit. Persze az összes tanár megdicsérte kettőjüket. Hozzáteszem, hogy Renit Kardos különösen kiemelte. Úgy tűnik már nem csak Neményit kell eltennem láb alól. 
Mivel Ricsi ma is átment Renihez, megint nem volt kedvem kimenni a parkba. Zsoltiék hívtak, hogy jó lesz az úgy, de azt is megemlítették, hogy kint vannak Edináék is, szóval még inkább nem volt kedvem az egészhez. Viszont otthon se sok mindent tudtam csinálni, csak elintéztem a bevásárlást. Mondjuk ott legalább végig szemeztem egy helyes szőke lánnyal. Ritka szépség volt, de előre láttam, hogy ez egy csúnya belsőt takarhat. Már abból is látszott, hogy novemberben miniszoknyát viselt. Valóban szép lábai vannak, de ezért nem érdemes kórházba kerülni. Füvet nyírni már sajnos nem tudtam, de a vacsorát megcsináltam nagymamám helyett, aztán beszélgettem vele egy órácskát a nappaliban. Mondta, hogy nagyapám lassan megszakad a sok munkától, de nem képes kivenni egy szabadnapot se, pedig azért annyira nem állunk rosszul anyagilag. Ezután én meséltem neki Reniről és Neményiről persze. Mondta, hogy milyen művelt kis fiatalember lehet. Az, művelt. Egy beképzelt hólyag. Mindegy, gyorsan ejtettem a témát.
-A szüleiddel mikor beszéltél utoljára? - kérdezte.
-Talán egy hónapja. - vontam meg a vállam.
-Felhívhatnád őket.
-Nem nagyon hiányozhatok nekik, ha nem keresnek. 
-Tudod, hogy nem sokszor érnek rá. Rengeteg ott kint a m...
-Ne próbáld szépíteni. - nevettem el magam kínosan. Félrebillentett fejjel, szomorúan nézett rám. Utálom az ilyen szánakozó tekinteteket. Engem nem kell sajnálni. Van otthonom, szerető nagyszüleim, tudok mit enni, iskolába járok, ahol a legjobb barátaim vannak. Nem kell ennél több.
Este lefekvés előtt azért még beszéltem Ricsivel. Mondta, hogy Renivel a közös munkájuk kész katasztrófa. Már majdnem felajánlottam, hogy segítek, de nem hagyhatom ki Vladár Renihez címzett újabb nagyszerű beszólását. Ez ad nekem erőt a mindennapokhoz. Miután kinyomtam Ricsit, sokat gondolkoztam, hogy felhívjam-e a szüleimet, mert nem igazán jött álom a szememre, de végül régi barátom, Greg nevére kattintottam, és hajnalig elbeszélgettem vele.