Október 20., hétfő

Szörnyű hétvégét tudhatok magam mögött. Krisztáról szinte már el is feledkeztem, erre szombat hajnalban megjelent a házunk előtt. Tök részegen ráadásul. Elmondta, hogy nagy bajok vannak otthon a családjával, és még belém is szerelmes, amire rájött, hogy egy teljesen reménytelen szerelem. A lehető legkedvesebb voltam vele. Meghallgattam, aztán hagytam, hogy a vállamon sírja ki magát, de sajnos ennél többet nem tehettem érte. Bárcsak éreztem volna iránta valamit. vagyis bárcsak inkább iránta éreztem volna valamit. Megkímélt volna egy kis szenvedéstől. Ráadásul ő nem lóg unalmas emberekkel, nevet a vicceken, amiket mondok, és úgy általában érdekli mi van velem. És tessék. Mostmár Renihez hasonlítom a többi lányt. Nagyon kell már ez az őszi szünet, hogy rendet rakjak a fejemben. Kriszta mielőtt elment volna, megkért, hogy senkinek se beszéljek erről és akkor nem fogom őt többet látni. Gondolom várta, hogy azt mondjam, én ezt nem akarom, de csak megígértem, hogy senkinek sem fogok erről az éjszakáról beszélni. Néztem a gyér utcai lámpafényben, ahogy elsétált a sarokig, majd némi botladozás után befordult jobbra. Hát nagyjából ez volt az egyetlen érdekesség a hétvégémben.

A mai nap aránylag jól indult, még Edináék se jöttek a közelünkbe egész nap. Duplaangolon párbeszédet hallgattunk és átvettük az ismeretlen szavakat. Ennél a résznél majdnem elaludtam, de lefoglaltam magam azzal, hogy másoknak segítettem a fordításban. Például Reninek is. Rémes az angoltudása. Kémián és francián rendesen haladtunk az anyaggal, aztán irodalom jött. Azzal kezdődött, hogy Dave behozta a vadonatúj E-book szerzeményét. Mi ezt tök jó megoldásnak találtuk, így legalább nem kell a poros könyveket keresgélni. Kardos azonban totál kiakadt, mert valamiért híve a régi, poros könyveknek.
-Felmayer, mond neked valamit a Gutenberg név? - kérdezte tőle Kardos az asztalnak támaszkodva. Támadó állásba helyezte magát. Már előre elhelyezkedtem. Tudtam, hogy ebből hatalmas balhé lesz.
-Ez egy kereső, mint a Google? - nincs kétség, Dave biztosan meg akar halni. Visszafojtottam egy nevetést miközben Kardos belekezdett. Az egész iskola az ő üvöltésétől zengett. Azonban a végére nem is lett annyira vicces, mint ahogy gondoltuk. Két házi dolgozatot adott fel, ráadásul ahogy hallottam, teljesen eltérve az anyagtól. Bár ez nekem nem fontos, mert fogalmam sincs nagyjából merre tarthatunk. Azt hiszem idén még haza se vittem a szöveggyűjteményem. A feladat egy ötoldalas dolgozat "Gutenberg, avagy az első nyomtatott könyv hatása a világra", és egy hatoldalas dolgozat "A könyv, ami megváltoztatta az életemet" címekkel. Előttem Reni sebesen körmölt, szóval le se írtam, majd valamikor úgyis megyek hozzá korrepetálásra. 
Ezután a sokkhatás után Ricsivel lementünk levegőzni, és elmeséltük az árkádok alatt álló társaságnak, hogy miért is hallatszott az egész suliban Kardos üvöltése. Néhányan elkezdtek irigykedni, hogy milyen jó osztály a miénk. Igaz, tényleg nagyon jó kis társaság, de azt nem hallották, hogy két házidogát adtak fel a szünetre? Ricsi mondta, hogy inkább menjünk vissza a terembe, mert nem bír itt néhány agyalágyultat. A pad felé néztem, de üres volt, ami azt jelentette, hogy Neményi fent van a teremben. Elég nekem, hogy órán egy levegőt kell szívnom vele. Leintettem Ricsit, hogy inkább maradjunk itt, mire csak a szemét forgatta és tovább hallgatta egy végzős csaj beszámolóját a hétvégi kiruccanásáról. 
Otthon elmeséltem nagymamámnak Kardos kirohanását, de a házidogákat valahogy sikerült kihagynom a sztoriból. Majd később is elég lesz elmondani neki. Csak nevetett Dave viselkedésén, és megjegyezte, hogy még vannak nálam is idegtépőbb emberek. Ezt jól esett hallani. 
Este nagyot röhögtünk Zsoltiékkal, mikor megkaptuk a közösségin Dave körlevelét, amiben egy online könyvesboltot ajánlott, letölthető könyvekkel. Kardosnak is simán elküldte volna, kár, hogy nincs fent egyik közösségin se. Pedig biztos értékelte volna, és nekünk is jól jött volna egy harmadik házidoga is, mivel úgyis csak unatkoznánk a szünetben, szóval miért ne? Elismerem, tényleg mi vagyunk a legjobb közösség.