Október 30., csütörtök

Sziasztok!

Bocsi, hogy nem tudtam felrakni időben. de van egy kis családi zűr nálunk

és nem igazán volt időm közben:( de próbálok minél sűrűbben írni mostmár.

Borzasztó gyorsan eltelik ez a szünet. De legalább átgondoltam néhány dolgot. Először is azt, hogy soha többé nem megyek suliban ilyen szünet alatti programra. A helyzet az, hogy végül Ricsiék elrángattak az infótanárral a Millenárisba. Reggel hajnali 9-kor volt a találkozó a suli előtt, szóval még a koránkelést sem úsztam meg. Egyébként nem volt olyan rossz, mert ez az egy tényleg érdekelt is, és az infótanár az egyetlen normális felnőtt az iskolában. 

A szünet többi részében vagy a nagyszüleimnek segítettem. vagy a bandával lógtunk valahol. Egészen új helyeket fedeztünk fel Budán, de azért a park maradt az örök kedvencünk. 

A következő dolog amit átgondoltam, a Renivel kapcsolatos érzésem. Ami nincs. Semmi. Azt hiszem kimondhatom, hogy csak azért érdekelt eddig, mert úgy láttam elérhetetlen. És persze az ember mindig azt akarja, amit biztosan nem kaphat meg. Pech. De ezen is túl vagyok. 

A nagyszüleim nyaggattak néha az irodalom beadandókkal, de nem voltam annyit otthon, hogy hosszasan el tudjanak velem erről beszélgetni megint. Amikor otthon voltam, akkor általában ott volt velem Ricsi is. 

Ma pedig délután 3 körül átugrottam Virághoz, hogy nekikezdjünk a rajzórai házinak. Elég sokat veszekedtünk rajta, de végül megegyeztünk abban, hogy egy babaházféleséget csinálunk, amit szobák szerint tökéletesen be tudunk majd rendezni. Tökéletes lett az egész, csak egy baj volt. Virág kétségbeesetten akart egy Pete Wentz-kartonfigurát a ház nappalijába. Ettől teljesen megőrültem. Már legalább fél órája vitázhattunk, amit szerintem még Reniék házában is lehetett hallani, mikor Virág felajánlotta, hogy kérdezzük meg Reniéket, döntsék el ők. Persze Ricsivel megbeszéltük, hogy ugyanazon a napon megyünk a lányokhoz megépíteni az álomházat. Bár őket kicsit sajnáltam, mert egyikük se valami tehetséges e téren. Főleg Reni nem. Ricsit meg egyszerűen nem érdekli. Virág már indította is a videóhívást, és másodperceken belül leomlott a kártyaváram, amit Reni ellen építettem fel magamnak a szünetben. Kedvesen rámosolygott Virágra, bár láttam az arcán, hogy nagy stresszben van. Valószínűleg nekik se úgy mennek a dolgok, ahogy akarják. Kiderült, hogy ez még erős túlzás. 

-Szia, Reni! Szia, Ricsi! - integetett vadul Virág a kamerába. A következő pillanatban félrelöktem Virágot, így már engem is látni lehetett a képernyőn. Reni mosolya egyből lefagyott és immár semmit nem tudtam leolvasni róla.

-Ricsi! Ments meg, könyörgöm! - kérleltem a Reni mögött ülő Ricsit, aki éppen próbált valamit csinálni két fapálcikával. Elég fura volt. De jó tudni, hogy mi azért még jobb csapat vagyunk Virággal. De ezt most nem volt időm megjegyezni, ugyanis majdnem felrobbantam már a Pete Wentz kartonbábutól. 

-Mi történt? - ült le Ricsi Reni mellé, így már mind a négyen a képben voltunk.

-Megőrjít! Nem érti meg, hogy nem akarok Pete Wentz-kartonfigurát a ház nappalijába! - panaszkodtam dühösen. Nem tudom mikor akasztottak ki ennyire utoljára. Talán amikor a nagymamámék közölték, hogy jobb lenne nekem egy másik iskolában. Ennyi erővel akár vissza is küldhetnének Amerikába. Pff. Mindegy.

-Miért nem? Jópofa lesz! Beültetjük a tévé elé! - ugrándozott oda Virág a kis házunkhoz. Megfenyegettem, hogy beteszem a papírzúzóba és ledarálom. Eddig ő nem volt ideges, de erre ő is feldühödött, így ismét veszekedni kezdtünk. Már majdnem el is felejtettem, hogy közönségünk is van, mikor Reni megszólalt.

-Várjatok már! Milyen nappaliba? - kisétáltam a képből, hogy Virág fel tudja emelni a makettet a kamerához.

-Te jó ég! - kapott a szájához Reni. Ricsi is tátott szájjal bámult. Nagyon tetszett nekik. Igazából meg is értem, mert tényleg elég jó lett, csak Virág ne akarná mindenképpen beletenni az emó istenét.

-Várj, ez még nem minden! Cortez, hová tetted a kertet?

-Mi, nektek kertetek is van? - keseredett el Ricsi totálisan. Úgy néztek ketten egymásra, mint akik mentem elírják magukat. 

-Gördeszkaparkkal és medencével. - hoztam a kamera elé megmutatni nekik. Mindketten a fejüket fogták. Totál kétségbe voltak esve. Azt hiszem most se fognak túl jó jegyet kapni.

Virág teljesen kiszívta minden erőmet. Komolyan olyan volt, mintha egy egész napos túrázásból tértem volna haza. Bedőltem az ágyamba és azt hiszem egyből el is aludtam.