Október 21., kedd

Reggel már éppen indultam volna el, mikor hallottam, hogy a nagymamám utánam kiabál a nappaliból.
-Ugye már elkezdtél gondolkozni a házi dolgozatokon irodalomból? - a kilincset markolva merevedtem le.
-Szép napot a suliban! - szólalt meg ismét. Hangosan kifújtam a levegőt és kiléptem a hűvös október reggeli levegőre. Vannak sejtéseim, hogy honnan tudhatja, de nem gondoltam rá, hogy ilyen gyorsan megtudja valakitől. Mindegy, ez még a jövő zenéje. 
A reggel totális káosz volt. Természetesen Kardossal kezdtük a napot. Pontosan csengetéskor lépett be az ajtón és be is csapta azt maga mögött. Mindenki lapított, még én is inkább eltettem az asztalról a zenelejátszót. Öt perc után kinyílt az ajtó, és Neményi lépett be rajta nagy lazán. Kardos egyből le is szúrta, de mikor Neményi odatette neki a két házidogát, amit csak az őszi szünet után kell majd beadni, megenyhült. Ekkora egy strébert. Mennyire nincs élete. Vajon mit csinálhat otthon minden egyes nap? Biztos rengeteget tanul, de az se tart 2-3 óránál tovább. És utána? A tükörhöz beszélve növeli az egóját? Mást nem tudok elképzelni. Ja, honfoglalózik Renivel. Visszafogtam magam, és nem tettem ki a lábam miközben elsétált a padom mellett. Pedig nagyon jól esett volna azután, ahogy Reni rá nézett miközben mellette sétált el. Erre az emberre nem tudok szép szavakat mondani. Elnézést, embernek neveztem? És természetesen nem írták be neki a késést, és kapott két ötöst. Pff.
Óra után még mindig elég ideges voltam, így nem nagyon beszéltem a többiekkel, csak folyamatosan a pad felé néztem. Reni mosolyogva hallgatta Neményi beszámolóját. Virág meg éppen a hajában keresett valamit. Szép kis társaság.
-Mi van veled? - lökött meg egy kicsit Zsolti.
-Keveset aludtam. - túrtam a hajamba egy ásítás közepette. Ricsi felvont szemöldökkel nézett rám. Persze, hogy tudta mi a bajom. 
Francián, ha még nem lenne elég, kaptunk egy kétoldalas dogát egy általunk választott francia filmből. Mondjuk ez még annyira nem is vészes. Főleg, hogy ebből legalább jó vagyok.
Amikor mentünk büfébe, akkor vettük észre, hogy a faliújságra kiraktak egy szórólapot, miszerint az őszi szünetben is lesznek Szent Johannás programok. Mindenki alig várja, hogy otthon lehessen, távol az iskolától legalább egy hétig. Mégis mi értelme van ezeknek a programoknak? Esetleg a Neményi-féléknek lehet ez előny, akik amúgy is otthon ülnének.
Amikor véget ért az utolsó óránk, még az osztályfőnök bejött és kért pár percet tőlünk. Elmondta, hogy holnap mindenki ünneplőben jelenjen meg, és lehetőleg pontosan. Azt is elmondta, hogy ezek a sulis programok a szünetben természetesen nem kötelezőek, de nagy népszerűségnek örvendenek a diákok körében. Ennyi elvont ember jár ebbe a suliba?
Amikor hazaértem a nagymamám nem volt még otthon, szóval gyorsan átöltöztem és indultam is a parkba Ricsiékkel. Vagyis Ricsi nem volt ott, mert a makettházhoz nézett terveket(?). Addig is Edináékkal beszéltem. igazán felemelő társaság. Büszke lehetek, hogy szóba állnak velem..
Egyébként ahogy Kriszta ígérte, nem jelent meg a parkban többet. És sehol máshol, ahol esetleg összefuthattunk volna. De biztos vagyok benne, hogy találni fog magának egy rendes srácot, aki szeretni fogja, mert ő maga is nagyon rendes lány. Ellentétben Edinával, aki végig fogdosta a karomat, és mindenképp azt akarta, hogy lógjunk együtt a szünetben ha ráérek. ha ráérek. De sajnos be vagyok táblázva. Szerencsére miután Ricsi is megjött, nem kellett velük beszélgetnem. De Ricsivel viszont igen.
-Szóval Reni csodálja Neményit. 
-Ne kezdd! - vágtam rá egyből.
-Én csak egy tény mondtam. - emelte fel a kezeit védekezően, de közben jót mosolygott.
-Igen, csodálja. És fogalmam sincs miért.
-És ez téged zavar.
-Nincs szükségem pszichológusra. - nevettem el magam. Nem is hozta aznap többet szóba. 

Otthon már várt rám a nagymamám. És ezúttal a nagypapám is vele volt. Fura őt este 11 előtt otthon látni.
-Minden oké? - kérdeztem tőlük mikor leültem a kanapéra. 
-Nem leszünk olyanok, akik mindent megtiltanak neked ha rossz vagy. 
-De?
-De azt se hagyhatjuk, hogy megbukj. - mondta nagymamám.
-Járok korrepetálásra, majd felhozom. Ha más nem, év végére biztos.
-Jó ez így neked?
-Hogy?
-Ebben a suliban. - a szívem gyorsabban kezdett verni. Át akarnak rakatni másik suliba? Pont mikor egy ilyen jó közösségnek lehetek a tagja? Ők az egyedüli normális emberek, akiket ismerek. És igazából az egyedüli emberek, akiket ismerek. 
-Igen. Csak idő kell. - mondtam. Csak sóhajtva bólintottak, szóval felmehettem a szobámba. Nem mehetek át másik suliba. Ezt egyszerűen nem engedhetem, hogy megtörténjen. Ha kell még minimális tanulást is megejtek, csak ne kelljen innen elmennem. Elég elcseszett egy hely, de nem akarom itt hagyni. Talán mert én is hasonlóan elcseszett vagyok. És még Neményit is ki kell nyírnom. Most nem léphetek le.