November 17., hétfő

Nem ez volt életem legjobb napja. Először is, az időjárás egyre rosszabb, amitől a hangulatom is elég nyomott. Másodszor, Edina folyamatosan írogat, így a vasárnap estém nagyjából azzal telt, hogy próbáltam elmondani neki, hogy bármennyire is jó volt a mozi szombaton (ami egyébként is csak a film miatt volt jó), nem fogok vele elmenni valami nyálas, romantikus filmre, hogy azt nézzem, miként folyik le minden női néző a székről. Egyébként is, a legtöbb ilyen film arról szól, hogy van egy csúnyácska lány, akibe beleszeret egy "hihetetlenül dögös" pasi. Ez is bizonyítja, hogy minden ilyen film lányoknak való. Nekünk már annyi élvezet sincs benne, hogy legalább a női főszereplő szép legyen. Visszatérve Edinához...nem mintha annyit idegeskednék miatta, de egyszerűen levakarhatatlan, így elég kómás fejjel ébredtem reggel. Harmadjára pedig, a szalagavatós őrület után most már visszatért a rendes tanítás, amire én személy szerint még nem számítottam, így az irodalom órai felelésem egyes lett. Akárcsak Zsoltinak. Amikor visszafele sétáltam a helyemre, lenéztem Renire, de csak bámult maga elé. Még egy pillantásra sem méltat. Lehet nem is volt tudatában annak, hogy éppen feleltem. Ha már meghallja a nevem kikapcsol az agya. Tehát ennyire jó a mi kapcsolatunk. Vagy az is lehet, hogy szégyenkezik miattam. Teljesen megérdemlem. Kardos egész órán úgy méregetett, mintha most kerültem volna ki a börtönből egy tömeggyilkosság után.
Törin kiosztották a tz-ket, ami Reninek köszönhetően kettes lett. Bár elég sokáig kellett bökdösnöm mire volt bátorsága segíteni, de a lényeg, hogy megtette. Bár valószínűleg azért, hogy végre leszálljak róla. Vajon töri korrepetálást is vállalna? 
Matekon Gazdag egész órán Zsák barátunkat szívatta a táblánál, amitől már én is kezdtem rosszul érezni magam. Zsák már remegő térdekkel ácsorgott ott, és az osztályra nézve várta valakitől a segítséget. Általában Renitől kapta meg. De Gazdag egy idő után rájött. Utána már Reni sem mert segíteni. Hát, így telt a mai nap a suliban. 
Délután rettentő hideg volt, szóval nem volt kedvünk kimenni a parkba, ehelyett áthívtam magamhoz a többieket, hogy "készüljünk a holnapi napra". Nagymamám ennek nagyon örült, pedig tudta, hogy úgyse tanulni jönnek át a fiúk. Ennek ellenére bevásárolt nekünk mindenféle rágcsát a szokásos maratonunkhoz. 
-Na, mi legyen az első? - kérdezte Zsolti teli szájjal.
-Először nyeld le. - fintorgott Dave.
-That's what he said. - mondtam mire mindannyian elröhögtük magunkat. Zsolti fuldokolva köpte vissza a tányérjára a chips maradékát, amit nem sikerült lenyelnie. 
-Legyen Tony Hawk. - vette le a polcomról Ricsi a játékot. Így jókedvűen el is kezdtük a maratont. Én Ricsivel voltam, Dave pedig Zsolti társaságát élvezhette. 
-Tudjátok mi lenne izgalmas? Tétre játszani. - vetette fel az ötletet hirtelen Dave. 
-Mire gondolsz? - kérdeztem.
-Aki veszít, annak őszintén válaszolnia kell egy feltett kérdésre. 
-Bármiről lehet kérdezni? - kérdezte Ricsi.
-Természetesen. Ez benne a lényeg. - vigyorgott Dave.
-Csak azt ne kérdezzétek, hogy miket ettem tegnap, mert akkor holnap hajnalig se folytatjuk a játékot. - mondta Zsolti.
-Majd kérdezünk a barátnődről, akkor úgyis hamar végzünk. - röhögött Dave.
-Menj a francba! - dobta meg Zsolti egy pereccel.
-Na, kezdjük! - huppant le Ricsi a fotelbe. Természetesen Fifában mértük össze az erőnket. Elsőként Ricsi meg Zsolti. Dave meg én addig az ágyon feküdtünk és hangosan ordítottunk ha valami szép megmozdulást, esetleg gólt láttunk. Egyébként Ricsék folyamatosan lökdösték le egymást a fotelről, szóval nem volt valami igazságos mérkőzés, de végül Ricsinek sikerült megnyernie. Így Zsoltitől kérdezhettük.
-Mi a véleményed Kingáról? Elvégre ha megnézed egész szép lány. - hajolt hozzá közel Ricsi.
-Nem kellett volna egyeztetnünk? - tártam szét a karom.
-Ne rontsd el! - intett le Ricsi rám se nézve.
-Vérszomjas vadállat. Nincs több mondanivalóm. - vonta meg a vállát Zsolti.
-Kicsit sem jön be? - próbálkozott tovább Ricsi. Összeráncolt szemöldökkel néztem. Mi a fenére akar kilyukadni?
-Őő... nem. - nézett ránk Zsolti kérdőn.
-Rendben. - mosolygott Ricsi és átadta nekem a kontrollert. Még mindig furcsán néztem rá, de ideje volt a játékra koncentrálni. Dave véresen komolyan vette. Én pedig közben röhögtem azon, amiket Zsolti sugdosott mögöttem, hogy direkt megzavarjon. Sikerült neki. 2-0-ra kikaptam. Elég rendesen.
-Ne kímélj! - fordultam az ujjongó Dave felé. 
-Mióta tudod, hogy szerelmes vagy Renátába? - vigyorgott. Az arcomból kifutott a vér. Körbenéztem, de nem kaptam a segítséget. Inkább mintha ők is kíváncsian várták volna a választ. Hogy én szerelmes? Renibe? Dehogy vagyok belé szerelmes. Csak tetszik az illata, az öltözéke, a viselkedése, az esze, a járása, a h... miről beszélek? Nem szeretem. A szerelem nem lehet ilyen egyszerű. 
-Melyik Renátába? - kérdeztem végül közömbös arccal.
-Cortez...Cortez. Barátom! Hagyd ezt. - legyintett Dave mosolyogva. -Mindannyian tudjuk. - folytatta. Ricsire néztem, aki egyből védekezni kezdett.
-Én senkinek nem mondtam semmit. Meg akartam várni, hogy mikor vallod már be magadnak. 
-De hát nem szeretem. - röhögtem el magam kínosan. 
-Tudod mi ennek a játéknak az egyetlen szabálya? - kérdezte Dave.
-Apám! Reni? - kapcsolt Zsolti így pár perc elteltével. A fejemet fogva nevettem tovább.
-Ha nem tetszene, miért akarnád kinyírni Neményit? - idegesített tovább Dave.
-Mert egy idegesítő kis patkány! - vágtam rá egyből.
-Ez igaz. - helyeselt Dave.  -De nem tudod letagadni nekem! - fenyegetőzött.
-Mióta? - kérdezte Zsolti, aki még mindig rettentően meg volt lepődve. 
-Nekem ne...
-Ne is folytasd, fiatal barátom! - tette Dave egyik kezét a vállamra, és csendre intett közben. Kérdőn néztem Ricsire, aki csak megvonta a vállát. Ehhez ő sem tudott mit hozzáfűzni.
-Valaki elmondaná mi van? - könyörgött Zsolti, miközben a chipses tálat szorongatta maga előtt.
-Corteznek tetszik Reni, de még magának se merné bevallani. - ismertette Dave röviden.
-Előbb még azt mondtad szereti. A kettő közel sem ugyanaz. - mondta Ricsi.
-Nekem aztán mindegy. A lényeg, hogy érez valamit. 
-Már nem azért, de szerintem Reni totál odavan érted. - csámcsogta Zsolti.
-Honnan veszed?
-Ezaz! Érdekel! Ezek szerint igazam van! - bokszolt a levegőbe Dave.
-Mindig olyan álmodozva néz utánad, zavarba jön ha a közeledben van, meg a többi lányos dolog.
-Bárki van ott, ő zavarban van. - értetlenkedtem.
-Akkor nemtom. - vonta meg a vállát Zsolti és evett tovább. 
-Még szerencse, hogy itt vagyok neked én! Ne félj, kiderítem mi a helyzet! - ígérte meg Dave.
-Inkább ne. - húztam a számat, de ő csak leintett.
-Mi lenne ha tovább játszanánk? Ennyi idő alatt Zsolti tegnapi táplálékbevitelét is átbeszélhettük volna. - mondta Ricsi, amiért azt hiszem örökké hálás leszek neki. Ezután már kevésbé kényes kérdéseket tettünk fel egymásnak. Csak olyanokat amiken röhögni tudtunk. Dave még párszor szóba hozta a témát, de Ricsinek valahogy mindig sikerült kimentenie. Biztos küldök neki később valami képeslapot, amiben megköszönöm. 
A fiúk olyan 9 körül indultak haza, én pedig összepakoltam, gyorsan letusoltam, és már be is feküdtem az ágyamba.